Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-08-01 / 8-10. szám

-18-ELHT A HALÁL HATÁRÁN

Egy kis füzet került a kezembe. Trudi Tibbe: Elet a halál határán (Neukirchen, 1971)- A göttingai református papné a rákhalál felé haladva írta e vallomást a protestáns nö'k lapjának felkérésére. El hunyta után férje, Johann Tibbe lelkipásztor, jónak látta traktátus formájában is közkinccsé tenni, kibövitve az ö két prédikációjával, amelyeket még közösen beszéltek meg.

Utólag döbbenek rá, hogy amikor 1968-ban egy alkalommal házuk vendége voltam, már túl volt az asszony az első operáción, felhőtlen volt az ég, a kertben nyíltak a nyár virágai, s ö oly kedvességgel érdeklődött a verebi papiak élete után, s oly szeretettel nézegette a hazai fényképeket, hogy eszembe sem jutott volna1, a lelki egyensúly hősével ülök szemben.

Most, e füzet tükrében értékelem igazán ezt a derűt és tartást, amely oly kiváltképpen való ajándék, amikor a halállal kell "farkasszemet nézni". 0 az emberi méltóság megőrzésének nevezi ezt a szembe nézést. Már az első operáció után elkéri a sebész őszinte diagnózisát, hogy férjének, négy gyermekének és ismerőseinek ne kelljen öelötte szinészkednie, őneki pedig remények és csalódások közt őrlődnie. Nem becsülte le az orvosok fáradozásait, s a tudott vég ellenére sem vált keserűvé. Ha /olt átmeneti javulás, s az orvos vidáman szólt? "Gratulálok!", ö "dobta vissza a labdát"? "En gratulálok Önnek!" S ha egy operációból fájdalmak nélkül ébredt, s az orvos megjegyezte? "Hát nem csodálatos9", tudta mondani? "Igen, csoda!".

E betegségben nincs többé kirándulás, hegymászás, utazás, kószálás városokon át. Mégsem ez a legrosszabb, hanem a - magány- Az egészségesek nem is gyanítják - Írja -, hogy e ponton mily érzékeny