Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8-10. szám
6 most már teljesen félreérthetetlen ez az apostoli ige. Isten igéjét, az apostolok tanítását, az öskeresztyének hitét és gyakorlatát sérti meg az, aki ennél többet vagy kevesebbet mond, egyszóval mást, mint ami itt áll. Itt nincs szó átlányegülésröl, arról, hogy mikor és hogyan alakul át a kenyér testté, a bor vérré; hogyan veszti el a kenyér és a bor magavalóját, úgyhogy nincs többé, csak úgy látszik, mintha volna; nincs szó, hogy az ostyában az egész Krisztus benne van, tehát elég a hiveknek ezt venniök; nincs szó arról, hogy mi áldozzuk fel újra Krisztust, mintegy vértelenül; nincs szó arról, hogy mig csak egy csepp és egy darabka van az átváltóztatott elemekből,addig azt Krisztusként kell őriznünk; nincs szó arról, hogy a szentségtartóból kinéz Jézus és látja, akik térdet hajtanak előtte a körmeneten és hallja sóhaj to zásukat« Ez mind okoskodás, filozófia. Titkot akar magyarázni, de ezzel azt csak titokzatossá teszi. Elégedjünk meg mi azzal, ami tud tul adatott: Ez az én_ testem_,__ez__az__ .én.YÚ r em ^..Y.®2_.®ésy.út.úÚi_-igYlá-bok! Ez igaz és való, mert nem akárki mondta, hanem Krisztus mondta és szerezte. De ne tóldjuk meg semmivel! Viszont ne is vegyünk el belőle semmit .Krisztus testében és vérében részesülünk. Nemcsak titkos ez a részesedés, de valóságos is! Csakugyan egyesülünk a Krisztussal a szentség vételében. Reális és hatékony közösség ez Ővele. Távol áll ez minden szimbolizmustól. Nem jelkép a kenyér és a pohár. Ezt ugyan senki ki nem olvashatja az igékből. Ez az ige világosan til takozik minden jelképesség ellen. A megtörött, kiosztott kenyér részesít Krisztus testében és a körben já ró kehely részesít Krisztus vérében. Nemcsak emlékeztet arra, hanem adja valóságosan és igazán. Mindenkinek, hivönek és hitetlennek egyaránt (életre és halál ra!) Luthert is megkisértette egyszer az a gondolat,
