Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-06-01 / 6-7. szám

-8~

Vele. Az életmeghatározó ez utóbbi: a hit, érdekes, hogy hitünknek nem is annyira a hitetlenséggel kell megküzdenie, mint a kisértéssel szemben Luther szerint is a hit és a ki sértés együtt járnak és amikor kezdődik a hit, kezdődik a kisértés is. Eorditott esetbens hitetlenség esetén, kisértés nincs. A kisértés itt van bennünk és közöttünk. Itt a gyülekezetben. Kisértés már az, hogy ez az alattomos ellenség úgy tünteti fel a dolgot, mintha az egyházak, a gyülekezetek mind már lényegüknél fogva Isten földön já ró szent és makulátlan közössége volna. Pedig ha csak egy kicsit is magunkba nézünk, meg kell lássuk, hogy ez vagy bármelyik más u.n. templomos gyülekezet ha kilép az életbe, akkor bizonyos szavainkon, beszédül kön, de egész magatartásunkon sokszor éppen az ellen kezöje látszik meg, az t.i. hogy mennyi bennünk a bűn milyen erős köztünk és felettünk is a kisértés, a go nősz hatalma. A gyülekezetben sem szentek ülnek és a templomokban sem csak püblikánusok imádkoznak.

Nagy és mégsem nagy dolgot mondunk azzal, hogy hitről és igy a hit határáról is csak akkor beszélhetünk, ha van hitünk Hogy ez a helyzet fennálle, hogy van-e keresztény hitünk és az mennyire mély, igaz és tiszta, azt egyedül csak Isten tudja. Mi legfeljebb azt mondhatjuk, hogy törekszünk hitre, szeretnénk hinni, és hogy hitünk elnyerése érdekében a legöszintébb szándékkal megteszünk mindent. Mindaz amit ebben a néhány mondatban - jelen esetben még ki vonatosán is - összefoglaltunk az minden tiszta, becsületes és jószándék mellett is csak vágy, szándék és cél. Lehet a hit életűnk egyetlen célja, amint azt Reményik: Utolsó munkás cimü gyönyörű versében igy énekelte megs "Napszámodba szegődnék Istenem.

Egy óra még és itt van a sötét. Ezt az utolsó órát add nekem".. Ebben a lelki tépelödésüikben lép fel és gyötör sokszor a kérdés: Uram, úgy érzem, hogy hitem határa Tőled még nagyon távol van? nagyon ingadozó