Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-06-01 / 6-7. szám

„q_

y

és bizonytalan. Hullámhegyek és hullámvölgyek vált ják egymást hitünk nehéz utján és bizony sokszor elgondolkozom azon, hogy nem éppen akkor tesz-e majd pontot Isten életemre, amikor éppen egy hullámvölgy legmélyén vagyok?_

Igaz fordítva is tudunk számos esetet amikor egyesek már a teljes hitetlenség határáról tértek vissza és egészen váratlanul - Isten végtelen kegyelmétől és kiszámíthatatlan akaratától - egyszerre megint hívőkké lettek,, Hitével nincs senkinek mit dicsekednie, de hitetlensége esetén se essék kétségbe, mert a megtérésre mindig van al kálóm - csak igyekeznünk ás akarnunk kell megtérni„

Hitünk határára gondolva, fökép annak tizonytalanságára és ingadozására nemcsak érdemes, de szükséges a Szentirásta fogódznunk, attól erőt merítenünk» A hitrejutáshoz az Igén keresztül visz az ut!

Témánk felvetésekor is tudtuk, és most is csak azt állapíthatjuk meg, hogy hitünk határát kitűzni még csak nagy általánosságban sem tudjuk A kérdés annyira bonyolult, annyira felülmúlja gyarló emberi képességeinket, hogy azzal szinte kár is foglalkozni, kísérletezni» Való igaz azonban, hogy komoly, nehéz lelki harcok késztettek ennek az egész kérdésnek a felvetésére, vizsgálatára, amit valójában el is hallgathattam volna. He valahogy úgy éreztem, hogy őszinteségemmel talán bátorságot adok másoknak is és segítségére tudok lenni egyik-másik testvéremnek is, akik ugyanilyen vagy hasonló lelki problémákkal küzdenek. Mert ne feledjük nagy dolog egy éhezőnek egy darab kenyér, de úgy gondolom sokkal nagyobb segítség egy hitével vagy hitetlenségével viaskodónak az a meleg testvéri szó, hogy? testvérem, nem te vagy igy