Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-06-01 / 6-7. szám

-7-Milyen más nekünk, sokunknak a helyze te akiknél egy csomó kérdés merül föl azokkal a vi lágot átformáló történelmi eseményekkel kapcsolaté san, amelyek akkor és ott indultak el 2000 évvel ezelőtt a bethlehemi jászolt an. Mennyi olyan lelki probléma gyötör, amelyekre gondolva - ha őszinték akarunk és merünk lenni - csak a fejünket fogjuk és mondjuk; Uram, Isten, mit kezdjek vele, hová helyezzem problémáimat5 hányánknál és hányszor fakad fel a pilátusi kérdés; mi az igazság? Igaz sok lelki vergődésen átesve mégis az bizonyosodétt meg bennem, hogy mindezek ellenére sincs okunk kétségbe esni. Mik vagyunk mi a tanítványokhoz képest, akik 3 évet éltek es töltöttek Jézussal együtt, látták a jeleket, amelyeket tett, hallották minden szavát, tanitását, és mégis mikor Krisztus feltárna dott ők sem tudták azt elhinni. De tudjuk, hogy nem ez az egyetlen példa, amit felemiithetünk a tanítványok hitetlenségével kapcsolatosan. Érdemes azonban még egy pillanatra megfigyelni a tanítványok emlitett esetét. Bár hitetlenkedtek, nem hitték el Jézus feltámadását, Jézus ennek ellenére igy szólt hozzájuk; elmonvén hirdessétek az evangé liumot... Tehát hitetlenségük ellenére som zavarra el őket, mint méltatlanokat, nem keresett hívőbbeket, hanem feladatot adott nekik, szolgálatba álli tóttá ökot. Nagy tanitás, örvendetes tanulság ez mindanyiunn. számára. Egyike azoknak a bibliai példáknak amelyek bennünk bűnös emberekben a legmélyebb hálaérzetet kell kiváltsák.

Tudjuk, hogy a keresztény vallásnak jelentős ismereti anyaga van, amit agyunkkal kell feldolgozzunk. De emellett van a másik, Krisztus kijelentése szerint is a lényegesebb; hitünk; személyes kapcsolatunk, találkozásunk és közösségünk