Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1-3. szám

-18-E P I TOE UTJÁN

Rontani könnyű, veszteni könnyű.

Könnyű ki inni mámoros órák jövöfelgttetö biborborát.

Könnyű megülni nagy átkos lázban ezer jövendő' gyilkoló torát.

De olyan nehéz újra kezdeni,

Olyan nehéz, bizony mondom neked, szent akarattal megépíteni porig lerontott mesterműveket.

Alig egy éve múlt, hogy ismerek két kedvesarcú, csöndes kisfiút.

Két vaksüket gyerek,

Valaki vigan élt. Valaki rontott. Valaki a két gyerek családfáján kapott később egy színfekete foltot és ez volt az egész.

Hiszen rontani könnyű és vidám, csak épiteni komoly és nehéz.

Aki ront, habzó poharat emel,

Csak aki épít, az visel keresztet.

Isten két megromlott kis remekén valaki épiteni kezdett.

Fiatal orvos: Erőt 'és időt, hitet, szeretetet ad ingyen, hogy megtanítsa őket - hallani.- Mert felépíteni olyan nehóz, amit semmi se volt elrontani.Hónapokig egy szót tanit nekik: "Só" Olyan egyszerű, rövid. Megkóstoltatja, tenyerűkbe mondja

és eltelnek időtlen hónapok,

Mig végre! Végre!