Hitünk, 1974 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1-3. szám

-19-Mi ly en jutalom minden veszödségre, a két gyerek kimondja; "só".

Nincs pihenés. Tovább! Annyi a szó; Isten, anya, ima ,., és végtelen út, mig az ajkuk kis imára mozdul; "Istenem, légy velem".

Ott állt az épitö boldog, békés mosollyal a két kis nyomorék előtt,- mintha az élet napveröjén állna,,,

S körüllengte megrontó ösök árnya. Dalolva elrontották, mit verejtékkel épit.

Végigtáncoltak sarjadó jövendőn.

Lehet életresimogatni

magyar rónák letaposott vetéseit?!

Rontani könnyű

és épiteni küzdelmes, nehéz.

Túrmezei Erzsébet

"Isten sohasem türelmetlenkedik, | sokszor évekig bajlódik azokkal, akiket nagy dolgokra akar felhasználni, Az 'előkészítés szá - mára sohasem túl hosszú és so - hasem unalmas,"

(Vetés és Aratás, evangéliumi i

folyóiratból),