Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Tinódi Gábor: A délerdélyi magyarság szellemi élete
A délerdélyi magyarság szellemi élete 71 Temesvár joggal hivatkozhatott a Bánság még mindig jelentős és egy tömböt alkotó magyar tömegeire, valamint már régóta meglevő és beszervezett napilapjára, a Déli Hírlapra.. A Déli Hirlap azonban 1940/41 telén éppen úgy be volt tiltva, mint a többi romániai magyar lap és Így számára ismét meg kellett szerezni az engedél5rt. Nagy- enyednek viszont a legnagyobb magyar felekezeti iskola, a Bethlen- koUégium adott a maga ősi szellemiségével és nagyszámú tanári karával nagyobb jelentőséget. Itt alakult meg a Romániai Magyar Népközösség központja is, itt székelt szövetkezeti hálózatunk központja, a Hangya és ide tette át dr. Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület központját is. Ebben az időben éppen a két gazdasági szervezet, a Hangya és az EMGE nyújtott a szellemi élet számára is fölhasználható kereteket. A Hangya meg tudta őrizni a Szövetkezés című félhavi szaklapját, az Erdélyi Gazda engedélyét pedig sikerült Kolozsvárról Nagyenyedre áthozva ismét bejegyeztetni és 1940 karácsonyára megindítani. Az új helyzetben mindkét lapnak úgy kellett átalakulnia, hogy olvasnivalót is nyújtson és a népnevelést is szolgálja. A Szövetkezés Szövetkezeti Család és Kicsi Szövetkezők címmel a lapból kivehető és így nagy példányszámban külön is terjeszthető melléklettel bővült ki. A Szövetkezeti Család háztartási, népművészeti, gazdasági, egészségi kérdésekkel foglalkozott főképpen, de közbe-közbe az irodalmat is szóhoz juttatta és nemzeti életünk nagyjairól is megemlékezett. A Kicsi Szövetkezők pedig az ifjúsági lapot igyekezett pótolni, a gyermekekhez szólott. Tulajdonképpen folytatása volt az aradi Regöstőllnak, amelyben eddig az aradi szövetkező diákok írásai jelentek meg. Maga a szerkesztő, Návrádi Ágoston, is ugyanaz maradt és természetesen főképp az aradi tanulók írásaiból szedte össze a melléklet anyagát. Az Erdélyi Gazdánál már más volt a helyzet. Itt tulajdonképpen nem egy, már régóta meglevő lapot kellett az új követelmények szerint átalakítani, hanem élőiről kellett kezdeni a lap szervezési muiikálatait. Magának az egyesületnek a megszűkült területen való újjászervezésével együttjárt a lap olvasótáborának beszervezése, de emellett meglehetős nehézséget okozott az új munkatársi gárda toborzása, mert most már lehetőleg a Magyar Nép népnevelő munkáját is az Erdélyi Gazdának kellett átvennie. A Brassói Lapok megszűnése után, amikor a délerdélyi magyarság teljesen napilap nélkül áHbtt, természetes volt az a kívánság, hogy az új, népközösségi jellegű napilap Nagyenyeden induljon meg. Az új helyzetben tehát Nagyenyednek egyszerre megnőtt a közművelődési fontossága, hiszen két kisebb református egyházi lapon kívül most már itt jelent meg a két legelterjedtebb romániai magyar időszaki lap: a Szövetkezés és az Erdélyi Gazda. A megnövekedett sajtófeladatokat azonban egyelőre két kis vidéki nyomdában kellett megoldani. így jelent meg nagy nehézségek leküzdése után, a két nyomda együttes munkájával. Kacsó Sándor szerkesztésében az Erdélyi Gazda első száma 1940 karácsonyára. Az első szám, az eredeti célkitűzés szerint a gazdasági szakanyagon kívül tájékozódást nyújtott az egyházak erőviszonyairól, iskoláiról, va-
