Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Tinódi Gábor: A délerdélyi magyarság szellemi élete
70 Tinódi Gábor zönség előtt való megnyilatkozásokra. Ezek azonban egymástól teljesen függetlenül és elszigetelve, minden közös elgondolás nélkül történtek. Ebben a helyzetben természetesnek tetszett az a kívánság, hogy a délerdélyi magyar közművelődésügy újjászervezését a Magyar Népközösségnek kell vállalnia. A Magyar Népközösség vezetősége azonban ezt a feladatot első szervező gyűlése alkalmával az egyházakra hárította. Az egyházakat viszont a maguk iskolai és nevelésügyi feladataik annyira lefoglalták, hogy azon túl más, közös szellemi munkára nem gondolhattak. A délerdélyi közművelődésügy irányítása így a mai napig gazda nélkül maradt s így ezen a téren alig beszélhetünk egyébről, mint sajtóéletünk és irodalmi életünk alakulásáról. A közművelődési élet más megnyilatkozásairól alig-alig van hírünk. A VÁLTOZÁST KÖVETŐ HÓNAPOKBAN a délerdélyi magyarság számára még megmaradt egy országos jellegű napilap, a Brassói Lapok, valamint a kisebb jelentőségű aradi és temesvári napilapok, a Lúgoson megjelenő Magyar Kisebbség, az aradi Vasárnap c. katolikus kulturszemle és a Hangya-központ hivatalos lapja, a Szövetkezés. 1940—41 telén azonban az összes magyarnyelvű napilapokat betiltották és betiltották a kisebb vidéki hetilapokat, valamint a Vasárnapot is. Eszerint nemcsak politikai napisajtó nélkül maradt a délerdélyi magyarság, hanem egyetlen olyan folyóirata sem maradt, amely szellemi kérdésekben tájékoztathatta volna. A Magyar Kisebbség, amely 1941 január 1-i számában a dr. Fodor József fölhívásával a fiatal nemzedéknek külön rovatot nyitott, értékes hagyományaihoz ragaszkodva, továbbra is elsősorban kisebbség-politikai kérdésekkel foglalkozott. így természetszerűleg megnőtt az egyházi lapoknak, a hivatalos lappá vált Református Egyházi Életnek, a róm. kát. Egyházközségi Tudósítónak és az Unitárius Jövendőnek a jelentősége. Ezek közül csak az egyházi központban megjelenő Református Egyházi Élet igyekezett számba- venni a délerdélyi református egyházkerület új helyzetét és feladatait, a másik két egyház lapja azonban megtartotta helyi színezetét. Az 1940—41 év telén tehát a napisajtó nélkül maradt magyarság megmaradt időszaki lapjaival igyekezett a hiányokat pótolni és olvasóközönsége szellemi szükségleteit kielégíteni. Már az első időkben kitűnt azonban, hogy a földrajzilag erősen megosztott délerdélyi területen szellemi téren is nehéz lesz egy központot és onnan egységes irányítást kialakítani. A Romániai Magyar Népközösség első nagyenyedi szervező gyűlésén négy város — Arad, Brassó, Nagy- enyed, Temesvár — nyújtotta be a maga vezetősége útján napilapra valló igényét. A politikai helyzet nem engedte meg ugyan ezeknek az igényeknek kielégítését, de azok azért különböző formában még több ízben fölmerültek. Az idők folyamán kitűnt, hogy a szellemi élet alakulásában a Bánság központjának, Temesvárnak, és az erdélyi szellemi élet hagyományait képviselő Nagyenyednek van a legtöbb vonzó és alakító ereje.
