Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Magyar Figyelő - Időszerű politikai kérdések folyóiratunkban
62 Magyar Figyelő a világpolitikai összeütközéseknek szenvedő alanyaivá váltak. Kétségtelen, hogy a kis áJilamok sok esetben kényszerű szükségből kapcsolódnak be a nagyhatalmi politikába. Ugyanis az egyik nagyhatalom barátságát keresik, hogy védelmet találjanak a másikkal szemben. Mivel azonban ez a módszer eredményre nem vezet, magától adódik a kis államok konföderációba való tömörítésének a gondolata. A problémáknak van még egy oldala, amelyet ma nem lehet ugyan még egészen világosan megítélni, de amely adott esetben mégis döntő jelentőségűvé válhat. A kialakuló európai egyensúly mikéntjéről van szó. A konföderáció eszméjét a szövetségesek oldalán karolták fel és ennek érdekében máris bizonyos államközi megállapodások létesültek. Ennek alapját egy olyan feltételezett európai helyzet képezi, amelyben Oroszország a legnagyobb kontinentális hatalom. Nem vitás, hogy a Keleti és Égéi tenger között fekvő közép és kis államok külön-kü- lön nem képezhetik egy olyan európai egyensúlynak hatékony tényezőjét, amely nem jelenti egyetlen nagyhatalom döntő fölényét. Ha azonban az említett területen egy vagy két nagyobb államtömb létesül, ezzel már lényegében hozzájárulhat egy igazi európai egyensúly létrejöttéhez. A mellett, hogy ilyen tömbök maguk is komoly hatalmi tényezők, egyben megkönnyítik a nyugateurópai erőknek az európai egyensúly érdekében való aktiválását, ami aligha sikerülhet, ha az említett közbeeső terület a vezető kontinentális hatalom kizárólagos befolyása alá kerül. Egy igazi egyensúly azonban nem csak általános európai érdek, hanem valóban szűkebb életérdeke az összes kis népeknek, mel3rtől önállóságuk és függetlenségük függ. Ha a kédést ebből a szempontból is tekintjük, nem lesz nehéz arra a meggyőződésre jutni, hogy a kis államoknak tömörítése szinte tragikusan komoly feladat és oly annsóra érinti életérdeküket, hogy mellette minden más kérdésnek, amely szembe állítja őket egymásaid, el kell tör- pülníe. A mai és a háború előtti helyzet között tehát lényeges különbség van. Akkor a dimavölgyi népek között érdekközösségről alig lehetett szó, ma —• az elmondottak figyelembevételével — szembeszökő az érdekközösség. Államcsoportba való tömörítésük e sezrínt reálpolitíkaí elgondolás. Ebből természetesen még nem következik, hogy mindenkinél egyben meg van az érdekközösség tudata is és azok a problémák, amelyek őket eddig szétválasztották, maguktól fognak megszűnni. Ha nagyobb politikai egységekbe akarjuk őket tömöríteni, hogy ilyen módon jobban megvéd- hessék közös érdekeiket, akkor ki kell küszöbölni a zavaró ellentéteket. Mert bármekkora legyen is az érdekek közössége, a történelmi ellentétek mindenkor zavarólag hathatnak, sőt egyszerűen elhomályosíthatják az érdekközösség tudatát. A Magyar Élet 1944. januári 1^- újabb számában jelent meg Jöcsik Lajos „Demokrácia és a nemzetiségek“ c. tanulmánya. E sok érdekes szempontot felvető tanulmányból közöljük az alábbi tanulságos részleteket: A magyarság népi fejlődésében a XIX. század elejéig egy összezsugorodó és összezsugorító irányzat érvényesült. Az összezsugorító hatások közül a legtragikusabb a török megszállás volt, amely a magyarság népi kiterjedésének, telepeinek körülbelül a felét hasította ki és ezen a területen, egyes városias központokat kivéve, megszüntette a magyar népi és nemzeti létet. A török hódoltság megszűnte után az ellenreformáció befejezése, Rákóczi szabadságharcának leverése hatott zsugorítólag a magyar népi kiterjedésre. A Délvidékre milliós tömegekben telepedtek idegenek, északon
