Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Szemle - Salamon Sándor: A haladás mítosza
SZEMLE A HALADÁS MÍTOSZA A FELVILÁGOSODÁS SZAZADABAN a franciák vezércsillaga a. haladás volt. Rousseau pillantotta meg Európa egén s Voltaire minden meggyőződés nélküli, de az enciklopédisták lendületénél nem kevesebb lármával fordult feléje. Ügy hittek a haladásban, mint Hunor és Magor aj fehérszarvasban, mikor jobb haza után nyargalászva üldözőbe vették. Az emberiségnek minden században megvolt a maga csalogató, el-eltünedező csodaszarvasa, mely emberibb élet és magasabb színvonal felé hívogatta. A baj mindig az volt, hogy ez a csalóka vad a valóságban sohasem létezett, hanem mindig az emberek hiedelme teremtette s csak a javíthatatlan „megváltók“ képzeletében élt. De azért csak rohantak utána, mert az az ember rendelése, hogy új és új tűnő reménybe kapaszkodjék. Voltaire kora visszahatás volt a nagy XVII. század erkölcsiségére. Míg Pascal jelentettel a hitet, míg Bossuet volt a lekek zordon fegyelme s Bourdaloue az ostor, a franciák csak a lelket, gyakorlatban a morált tartották érdemesnek nemesítésre, mert tudták, hogy az embert csak belső reformmal lehet előbbre vinni. Voltaire százada a civilizációban jelölte meg a kivezető utat. Változtassuk meg az államformát, építsünk jó útakat, létesítsünk nagyszerű intézményeket, szociális, gazdasági, egészségügyi szervezeteket — hirdették —• és egyszeriben megváltozik a világ képe. A franciák tehát nekiláttak és felforgatták az országot. Egy évszázadon keresztül halomra építkezték és szervezték magukat, létesítették az intézményeket és még ma sem jutottak el oda, ahová Pascal felemelkedett, mert magát az embert egy fokkal sem tették emberebbé. Hittek a civüizáció, az anyagi természetű haladás csillagában, de az anyag megcsalta őket s velük együtt az egész civilizált világot. Vagy talán inkább az emberek tévesztették össze a technikai fejlődést az ember javulásával? Ha tegnap még szekérrel döcögtünk s ma repülőről hajítnak ránk többmázsás bombát, elmondhatjuk, hogy ez már aztán haladás. Pedig ma csak egy géppel vagyunk gazdagabbak, mint tegnap. Ha még ma is csak kapával vágjuk a földet és kaszával aratunk, de kevesebb önzés, hatalomvágy, harácsoló ösztön és öldöklő düh van bennünk, akkor is haladásról beszélhetünk. És igazán csak ez a haladás. Á mi századunk azonban az előbbit választotta. Voltaire százada feltámadt, a felvilágosodás optimistái legyűrték az emberi lélek pallérait, a moralisták elvesztették hitelüket. ‘ V. ö. Leibniz és Rousseau optimizmusának kaján kicsúfolásával a Can- dide-ban.
