Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Szemle - Salamon Sándor: A haladás mítosza
Szemle 421 Akiknek világképe azonban az egyéni szférán, túl is terjed, akiknek fájni tud az egész emberiség, sohasem figyelhették szorongóbb lélekkel civilizációnk „áldásos“ haladását, mint} éppen a mostani időkben. Jó, hogy egyik-másik találmány rövid időre megerősíti és bizalommal tölti el az embereket, jó, hogy ideig-óráig emeli életszínvonalukat, de mindennek mi lesz az ára? Meddig képes az ember fokozni alkotóképességét? Nem om- lik-e rá egyszer mindaz, amit alkotott? Örültek versenyéhez kezd hasonlítani a világ. El fog jönni az idő, amikor az emberi agy sem bírja már tovább, mikor az ezerfelé differenciált ismeret részei a végsőkig differenciálódnak. És mi lesz akkor? Ezek a kérdések nyugtalanítják azokat, akik a jelenségekből össze tudják rakni az emberiséget fenyegető veszedelem képét. Alább éppen egy francia közíró vezércikkét^ idézem: „A jelen háborúnak sok-sok illúziót kell szétoszlatnia. És ezek közé kell sorolnunk a haladás folytonosságába vetett hitünket is. A tizennyolcadik század végétől kezdve a gondolkodó elmék úgy kezdték felfogni a történelmet, mint valami állandó fejlődést az igazság, a béke, a biztonság állapota felé. Ezt a meggyőződést táplálták a tudomány meglepő felfedezései, ez ejtette rabul Victor Hugo-t és Michelet-t is. Nemzedékek éltek abban a boldog tudatban, hogy az emberiség minden korban a megelőző századoknál magasabbrendű erkölcsi és anyagi feltételek közé jut és hogy a 2000. esztendő táján eléri egyensúlyi és viszonylagosan tökéletes állapotát. A két világháború szörnyű képei azonban lerombolták abbeli hitünket és meggyőztek arról, hogy a civilizáció és a haladás között nincs fogalmi hasonlóság, csupán véletlen egybeesés. , A miénknél jóval fejletlenebb technikai civilizációk a maguk idejében nagyobb nyugalmat és csendességet tudtak biztosítani, mint a mai. Minden baj a „haladás“ téves értelmezéséből származik, összetévesztjük, a kényelmet a biztonsággal, a könnyű életet a boldogsággal, anyagi szükségleteink kielégülését az emberiség erkölcsi színvonalának emelkedésével. (A háború felfedte nekünk, hogy sokkal több bajtokozó eszközt tartogatott számunkra, mint amennyi lehetőséget sorsunk javítására. Mindazon felfedezések, melyekből hasznot húzunk s melyekre büszkék vagyunk, a legvadabb rombolási düh szolgálatában állanak.) Sötét civilizációról kell beszélnünk, még ha a tudomány fejlődik is benne s a technika új távlatokat nyit számára. Valamely nép erkölcsi élete egészen más tényezőktől függ, mint a kémia és a gépiség. Ez az elit minőségétől és a tömegek fegyelmétől függ... A különféle találmányokat nagyon drágán kell megfizetnünk... A modern technika haladása nem célozza kizárólagosan az emberi fajta boldogulását. Egy repülőgép nem csak civilizációs eszköz: megítélhetjük * * Alberti Mousset: Le mythe du progrés. (Gazette de Hongrie, 1944. január 15-i szám).
