Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Tárkány Szücs Ernő: Erdély öröklési jogszokásai
1944. JÜLIUS HITEL NEMZETPOUTIKAI SZEMLE IX. EVF. 7. SZÁM ERDÉLY ÖRÖKLÉSI JOGSZOKÁSAI A NÉPEK kezdetleges társadalmi viszonyait a szokások és hagyományok erős uralma jellemzi. A jognak ősi fokon első megnyilatkozási formája a szokás, melyet családok, nemzetségek, törzsek és népek magukévá téve, hovatovább egész nemzetek kipróbált és alkalmazott jogszabályává és államok törvényévé válik. Kétségtelen, hogy az emberi közösségek legértékesebb jogszabályait a társadalom hagyományozó készsége hordozta egyik generációról a másikra s a nép nemzetté, majd állammá alakulásával e belülről ösztönzött jogi fonnák alakultak át elsősorban törvénnyé, amel5mek hatálya többé nem népekhez, tehát emberekhez, hanem közjogiterületi alakulatokhoz viszonyult. A magyarság jogtörténetében Werhöczy korára esik a két fontos jogforrás: a szokás és a törvény igazi küzdelme; a 16. század elejére alakul ki a többnyelvű és etnikumú országban egységes szokásjog, melyet a nagy magyar jogász gyűjtött össze s ezzel megakadályozta a rendiséggel fellépő partikuláris szellem érvényesülését a magyar jog területén s egyúttal a régi fényében tündöklő római jog térfoglalását Kelet-Euró- pában. Az összegyűjtött jogszabályokat a közvélemény általános érvényű jogforrássá akarta tenni és csak formai hibán múlott, hogy nem vált valóban azzá, de az erdélyi törvényhozás ezt is pótolta az 1691. évi országgyűlésen. A Hármaskönyvet valószínűleg rendkívül finom munkálatok előzték meg, melyek közben a bírósági ítéletekből leszűrték a valóban élő jogot. E példás gyűjtemény három évszázadnál hosszabb ideig zsinórmértéke volt a magyar jognak, amelyet azonban nemcsak a nemesi társadalom valósított meg, de e társadalom közvetítésével vele élt a nép is, amint a hagyományainkban minduntalan jelentkező jogszokások és jogi elvek ezt számtalanszor bizonyítják. Népünk jogi kultúrájának jelentős részét alkotják ezek a felsőbb társadalmi rétegektől leszüremlett szokások, melyeket jogalkotóinknak ismerniük kell, ha új jogalkotások pillanatában fel akarják mérni ezeknek a magyar állam területén játszott szerepét. A népi jogéletkutatás elsőrendű feladatának tartja, hogy a visszatért országrészek élő jogszokásait, joghagyományait összegyűjtse és a magyar jogpolitika szolgálatába állítsa. Régi közhely, hogy még a hatalmuk tetőfokán lévő uralkodók, diktátorok is törvényeiket a hagyományokra hivatkozással erősítik meg, mert tudják, hogy az alávetettek ilyen módon hamarabb azonosítják magukat azokkal a normákkal s egyúttal a hatalom birtokosával is.
