Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 6. szám - Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái II.
362 Schneller Károly Emeljük ki mindenek előtt, hogy míg 1901—1910 közt kivétel nélkül minden kÖ2sségben aktív volt a természetes népmozgalom mérlege, addig 1931—1940 közt már három olyan k02jség akadt, amelyben a bölcső és koporsó versenyében a koporsóé volt a szomorú elsőség. Nem egyetlen kiragadott évben, de tíz év átlagában s így a „véletlennek“, vagyis a kisszámok esetlegességének ezekben nincs szerepe. Sárvásár, Nádasdarócz és Mákófalva ezek a községek. 1901-1910 közt sem volt kedvező a születési többletük, de mégis átlagban 6%o volt természetes szaporodásuk. Vegyük még hozzá, hogy a magyar községek nagyobb részének ma 6 ezreléknél kisebb a természetes szaporodása; harminc évvel ezelőtt az ilyen község kivételszámba ment. A születési arány mindenütt csökkent. Egyes helységekben félelmetes mértékben. Magyarvistán egy emberöltővel ezelőtt 36.9, újabban 18.5, Mag^arkapuson valamikor 37.8, harminc évvel később 19.9 születés jutott 1000 lélekre. Igen kedvezőtlen a tendencia Gyerővásárhelyen, Mákófalván és Kisbácson is. A Nádasmente és a Kapus patak völgye és általában a Kolozsvárhoz közelebb eső falvak mutatnak nagy esést. A Felszeg és némileg az Alszeg (Almásmente) mintha ellenállóképesebb volna; igaz, hogy itt a színvonal, amelyről a natalitás eshetett, átlagbanvéve alacsonyabb volt, de viszont ezt a mértéket nagyjában jobban is tartotta. Kőrösfő indexe 81, sőt Kispetrié 96, Ketesdé, Zentelkéé és Zsoboké egyaránt 91. Tűrhető még Kalotaszentkirályé is (79) az átlagos 68-as index- xel szemben. De mit szóljunk a román többségű községekhez, amelyek születési indexének átlaga 81! A halandóság nem alakult olyan egyirányúan és megnyugtatóan, mint amilyen nyugtalanítóan és hiánytalanul dekadensen a születési arány. A legtöbb községben ugyan szépen javult a hányados, de mégis akadt négy olyan község, amelyikben a 30-as években magasabb volt a mortalitás, mint a századforduló utáni években. (Sárvásár, Kispetri, Zsobok és Tűre). Ezek közül Sárvásáron a romlás egészen jelentős: 17.7-ről 20.5-re. Viszont Jákótelkén és a Kolozsvár tőszomszédságában fekvő Kisbácson (amelyet nem is lehet kalotaszegi községnek tekinteni) 1000 lélek után feleannyian sem halnak meg évente, mint 30 évvel ezelőtt. Utóbbi községben a halálozási arány nyilván nagyobb volna, hogyha a Kolozsvárott a klinikákon, kórházakban elhunyt községbelieket is hozzászánű- tanók az itt közölt számokhoz, amelyek az eset helye (és nem lakóhely szerint) tüntetik fel a halandóságot. Jákótelkén kivételesen alacsony volt e tíz év leforgása alatt a halandóság: mindössze 10.6 ezrelék. Bogártelke (13.9), Jegenye (15.3) és Magyarvista (15.6) mutatják a legkisebb halandóságot. 30 évvel ezelőtt e községek közül csak Bogártelke volt a kedvező élcsoportban. Akkor Sárvásár, Inaktelke, Nádasdaróc és Tűre állottak az akkoriban rendkívül kedvező közegészség^ügyi viszonyokat tükröző 20 promilles arányszám alatt. Ügy látjuk, hogy míg 30 évvel ezelőtt a régtől fogva tudni vélt korreláció (nagy születési arány = nagy halandóság és kis születési frekvencia = kedvező halandóság között) meglehetősen szigorú
