Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Csizmadia Andor: A mi alkotmányunk
A MI ALKOTMÁNYUNK ESZMEÁRAMLATOK egymást követő gyors változásai, az egyre jobban lüktető élet, az éleviszonyok bonyolódása s nem utolsó sorban a váratlan eseményeket hozó háborús idők éreztetik hatásukat az egyes nemzetek, államok rendjét szabályozó alkotmányokban. Az említett változások különösen az írott, egységes törvénybe foglalt alkotmányokat kezdik ki s a chartalis alkotmánnyal rendelkező államok egyike sem kerülte el, hogy az utolsó két évtized alatt legalább egyszer, néhol — mint a szomszédos Romániában — jelen tékenyen többször is ne változtassák az állami élet rendjét biztosító szabályokat, igen sokszor az államformát is. A demokratikus és a tekintélyuralmi, sőt diktatórikus államok alkotmányai számos változatban szabályozzák az állam szerkezetét, az államhatalom gyakorlásának módját, az állampolgárok jogait és kötelességeit, s a ma érvényesnek ismert jogszabályokat egy-egy politikai fordulat vagy külső erők játéka könnyen és gyakran váltogatja. Uralkodó pártok és irányzatok buknak fel vagy tűnnek el a feledés homályában s nyomukban csak a változott alkotmányok maradnak jogtörténeti dokumentumként, melyek alkotásukkor nem fejezték ki hűségesen a nemzet közmeggyőződését, mert ha üyenek lettek volna, nem lennének könnyen kitéve az idők szeszélyes forgásának. Magyarország alkotmánya nem hangulatok, pillanatnyi irányzatok, gyorsan múló percek jogi kodifikációja. Talán az avatatlanok számára nem ismerhetők fel olyan könnyen az egyes rendelkezések, nincsenek is egyetlen hivatalos törvénykönyvbe foglalva, nincsenek szabályos sorrendben következő részei, fejezetei, címei és szakaszai, de ezt az alkotmányt a magyar nemzet élete írta abba a könyvbe, amit mi Magyarország történelmének hívunk. Alkotmánjmnk mindig a nemzet közmeggyőződését fejezte ki, egyes szabályait a reá nézve megállapított törvényes keretek között a nemzeti szellem termelte ki s ha az idők, a körülmények és a különböző eszmeáramlatok alkotmányunkat nem is hagyták érintetlenül, csak annyira tudtak érvényesülni, amennyire hatással tudtak lenni a magyar gondolkodásra, politikai és gazdasági felfogásra. Az alkotmány, mikor egyes tételeit a nemzeti akarat paragrafusokba öntötte, sajátságosán magyar lett s magyar is maradt a vérszerződésnek a mithologiába vesző közösségi szabályalkotása, s Szent Istvánnak az emópai rendbe való beilleszkedést biztosító s épen ezért az itteni rendet figyelembe vevő, de mégis sajátosan magyar szellemű törvényhozása óta. Napjaink közfelfogása szerint egy nemzetnek akkor van jogosultsága szabadon kifejteni erőit a történelem további folyamán, ha eredeti értéket képvisel és külön színt jelent a népek tarka palettáján s ezért mikor a művelődés minden területén népi és nemzeti sajátosságaink felszínre hozásán fáradozik tudományos életünk, a közjogásznak különösen kötelessége, hogy rámutasson
