Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Ifj. Takács Miklós: Külföldi könyvek a románokról
Külföldi könyvek a románokról 17 román kisebbségi politikával. Megállapítja, hogy a románság azért alkalmaz kisebbségi politikájában ilyen „balkáni“ eszközöket, mert mesterségesen le akarja süllyeszteni a kisebbségeket saját gazdasági és művelődési színvonalára. Pedig az ókirályságbeli románok még az erdél3neknél is sokkal alacsonyabb színvonalon állnak. Bukarestben alkalma nyílt az ókirályságbeli románságot tanulmányozni: „Kávéházakban és mulatóhelyeken — írja — találkozik a főváros »krémje« s arról álmodik, hogy Párisban van és észre sem akarja venni, hogy Romániában él és e város körül egy tízmilliós parasztnép nyomorog.“ „Egy nép a tegnap és holnap között“ — Scheibenpflug ezzel a mondattal jellemzi a románságot. Ügy látja, hogy mindaz, ami korhadt a román életben, lassan eltűnik és helyébe majd friss erők lépnek. A friss erőt — szerinte — a román parasztság jelenti. Scheibenpflug diagnózisa tehát sokkal kedvezőbb a románságra nézve, mint Thomas-é. De vájjon alaposabb is? Milyen konkrét tényekben látja a román megújhodás zálogát? Egyetlen egyet említ: azt, hogy a románság a német néptől akar példát venni és hogy külpolitikájában a német irányzat érvényesül. Vájjon hisz-e ő maga abban, hogy elsősorban a külpolitikai irányváltoztatásban nyilvánul meg egy nép megújhodási szándéka? A SVÁJCI KÖNYVPIACON nemrég látott napvilágot egy ismert svájci publicistának, Herbert van Leisewnek „Az erdélyi kérdés“ című tanulmánya.^ „Bár az erdélyi kérdés — írja bevezetésül — még mindig első vonalban áll a nemzetközi aktualitások között, az európai közvélemény mégis kevéssé van róla tájékoztatva.“ Tanulmányával elsősorban ezt a hiányt szeretné pótolni. Erdély történelmét páratlan szakértelemmel ismerteti. így pl. a dáko-román kontinuitás-elmélet minden érvét és ellenérvét felhozza és a legnagyobb tárgyilagossággal mérlegeli. Érdemes belőle idézni: „Miután Trajanus legyőzte Decebalt és Dáciából római provinciát csinált, 107-ben hozzáfogott e terület benépesítéséhez. *\zok a Telepesek, akiket e célból behozott, nagyrészt nemlatin nyelvű népekből kerültek ki. Trajanus, ahogyan Eutropius írja, »victa Dacia ex toto őrbe Romano infinitas eo copias transtulerat ad agros et urbes colendas.« Más szavakkal, a dáciai telepesek a római birodalom legkülönbözőbb tartományaiból összeszedett emberek voltak. Elzt a tényt különben régészeti leletek is bizonyították. A régi Dácia területén folytatott — és még a mi napjainkban is folyó — kutatások görög, szír, héber feliratokat hoztak felszínre, sőt az ásatások folyamán még a Mithra-kultusz nyomai is előkerültek. A talált pénzdarabok különböző eredete is sokat mond. Ami a „légionáriusok“, a Dáciában szolgáló római katonák származását illeti, ez többé nem vita tárgya. Ebben az időben a „római légionárius“ valóban nem jelentett többé szükségképen latiumbelit vagy i^liait. Körülbelül hetvenöt év óta, vagyis Vespaniustól kezdve, a légiókat nem sorozták többé Itáliában és Hadrianus óta már az ’ Herbert van Leisen: Le probléme Traasylvain. Génévé, 1943. 176. 1.
