Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Szemle - Incze Andor: A magyar földrajz huszonkét éve
172 Szemle foglalkozott. Utóbbi alapította a Földrengési Számoló Intézetet, a földrengések előrejelzésére; a Föld korának meghatározása pedig egyik legszebb eredménye a magyar kutatásoknak. A földmívelésügyi minisztérium megbízásából Réthly Antal a különböző termésféleségeknek az éghajlati és talajviszonyokkal való összefüggését vizsgálta. Számos értekezést írt Száva-Kováts József is.*^ Simor Ferenc Pécs éghajlatáról szóló könyve a tökéletes éghajlati monográfia mintaképe.48 Ám a geomorfológiai kutatások sem állnak meg. Mint ismeretes, Cholnoky az erdélyi folyókra még kettős terraszrendszert állapított meg, ezt Kéz Andor vizsgálatai egészitették ki az említett hármas terrasz- rendszerrel, sőt még magasabban is talált kavicsnyomokat. A kutatásokat folytató Láng Sándor 1935-ben a Vág, Hemád és Sajó völgyében már négy terraszt ismert föl.^» Ugyanő a felvidéki mezozoikus mészkőtakaró karsztfelszínével is foglalkozott,®“ valamint leírta a rozsnyói medence^^ előrehaladt állapotban lévő, érett térszínét és rámutatott a jégkorszaki talajfolyás nagy jelentőségére. Kádár László is egyike munkás mor- fológusainknak. Kimutatta, hogy az Alföld folyóhálózatának kialakulásában milyen nagy szerepe volt az Alföld tektonikájának futóhomoktanulmányaiban pedig azt bizonyította, hogy düne nincs és nem is lehet a Duna—^Tisza közén, hiszen az itteni formák nem merőlegesek a szél irányára, hanem, ellenkezőleg, párhuzamosak azzal.®* Kerekes József a borsód! Bükkben lévő Tárkányi medence, valamint a budai hegységben a solymári Jegenye patak völgyének morfológiai tanulmányozásával foglalkozik.®* Varga Lajos kutatásai nyomán kétségtelenül bizonyítást nyert, hogy a Radnai havasok keleti része az ünőkő és az Ember-tető között el volt jegesedve.®® Az Ünőkő és Lála völgyben a jégárak nagyon mélyre, 1350—1400 méterre nyúltak le. A jégkorszakban a hóhatár magassága 1500 m. lehetett. (Lócsiy és De Martonne szerint a Fogarasi-havasokban 1900 méter volt!) Strömpl Gábor a magyar folyók szakaszosságát és a Mecsek karsztjelenségeit tanulmányozta 1929 és 1930-ben. Peja Győző a Cserhát geomorfológiáját,®®^ Mihalik Lászlón Tétényi-plató lépcsős térszínét írta le. Mint ismeretes, harmadkorú tengereink partvonalai több helyen jól felismerhető nyomokat hagytak hátra a magyar középhegység szélein. Ezek segítségével Noszky Jenő^^ a Mátrában a hullámverés ilyen lépcsős térszínek létrehozásában megnyilvánuló munkájának négy időszakát figyelte meg, Jaskó Sándor^^c a Bakony nyugati peremén figyelt meg hasonló jelenségeket. E tanulmányokhoz csatlakozik még Korcsmáros Iván értekezése a Balaton partlépcsős (ú. n. abráziós) pereméről.®’’ Lóczy még azt hitte, hogy a Balaton több különálló " Száva-Kováts József: A légnedvesség eloszlása és évi járása Európában. Földrajzi Közlemények, 1938. 159.; Van-e európai monszun? U. o. 1939. 232.; A júniusi höcsökkenés okai. U. o. 1925. 187.; A levegő nyári nedvessége EurópábEin. U. o. 1935. 408. Simor Ferenc: Pécs éghajlata. Pécs 1935. I—n. k. Láng Sándor: Felvidéki folyóterraszok. Földrajzi Közi., 1936. 153. M U. ö.: Felvidéki karsztok. U. o. 1937. 146. M U. ö.: A rozsnyói medence. U. o. 1940. 38. “2 Kádár László: Tektonikus tájelemek az Alföldön. 1939. 342. “ Cholnoky véleménye: Földrajzi Közlemények, 1935. 4. U. o. 1939. 118 és 1936. 80. “ U. o. 1927. 83. Ma U. o. 1937. 138. “b U. o. 1926. 90. Mc U. o. 1935. 20. *7 Korcsmáros Iván: A keszthelyi halomgerinc balatoni szinlöc. U. o.
