Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Szemle - Incze Andor: A magyar földrajz huszonkét éve
Szemle 173 medencéből keletkezett. Ezt a véleményt azonban bizonyos morfológiai megfontolások ú. m. a medencék szerkezete, alakja, a tihanyi part, a somogyi vizalatti padlanok stb. már megdöntötték; bár tankönyveinkben még mindig a régebbi nézet szerepel. Miháltz István Kalotaszeg formáit tette tanulmány tárgyává. AZ EMBER A FÖLDRAJZI KUTATÁSOK KÖZÉPPONTJÁBAN AZ EMBERPöLDRAJZi IRÁNY mindjárt a háború után hatalmas erővel tőr előre, ezt az is elősegítette, hogy középiskoláinkban csak helyrajzot, egyetemeinken pedig sok helyen a történelemmel kapcsolatosan tanítottak sokszor elavult, enciklopédikus és antropocentrikus irányú földrajzot. Ám a magyar földrajz legkiválóbb képviselői valamennyien a természettudományos irámyzat hívei (Prinz, Cholnoky). Mindez nem jelenti azt, hogy az emberföldrajz terén is ne találnánk értékes mimkákat. A módszertani elveket Hézser Aurél,Müleker Rezső és Hantos Gyula fejtegetik; utóbbi Brunhes modem iskolájának szellemében hitvallást tesz a fizikai földiajzi ismeretek nélkülözhetetlensége mellett. Dékány Istvánt a gazdasági földrajz kérdései foglalkoztatják, a gazdasági értékekben általában átalakított földrajzi értékeket lát. Szerinte nem területek meghódításáért folynak a szaporodó népek imperialista küzdelmei, hanem az új piacokért, a vevők társadalmáért, a politikai zsákmányért és gazdasági felsőbbségért.*9 Dékány mindig hangsúlyozta, hogy a földrajz feladata; életet vinni a tájba, különben a geográfia csak fekvéstanná vagy helyszínrajzzá züllik. Kívüle Kalmár Gusztáv és Haltenberger Mihály foglalkozott még emberföldrajzi«® és politikai földrajzi®* kérdésekkel. Utóbbi a városföldrajz nagymestere és a Geographica Hungarica szerkesztésével szerzett nagy érdemeket. Nagyrahivatott művelője nálunk a későn jelentkező politikai földrajznak Rónai András, aki a magyar medence életegységéről,®- nemzetiségi kérdéseinkről,®* a magyarság szétszóródásáról«^ és főleg geopolitikai helyzetünkről tájékoztat. Üjabban nagy erővel indultak meg a településföldrajzi kutatások. Györjfy István (1884—1939), ki a budapesti egyetemen a néprajz tanára volt, földrajzot érdeklő kérdéseket is fejtegetett, hiszen senki sem volt nála hivatottabb az Alföld tanyavilágának és régmúlt pásztoréletének kutatására.«* Az Alföld népe nem földművelésből élt régen, hanem állat- tenyésztésből! Viszont a tanya (régebbi nevén szállás) ősi hagyományként megvolt már a honfoglalás előtt is, mint nomád téli szállás, tehát ősi életforma. Győrffy nyomdokaiba lép Gunda Béla, szintén a néprajz művelője, de szerinte is a néprajzi jelenségek éppen úgy odatartoznak a táj jellegéhez, a „kulturtakaróhoz“, mint a földrajzi elemek.«« A magyar •’>’* Hézser Aurél: Az emberföldrajz módszere. Földrajzi Közi., 1939. 159. “ Dékány István: Az ember és környezete viszonyának új elmélete. Földrajzi Közlemények, 1924. 1—23.; U. ö.; Az imperializmus lényege. Magyar Figyelő, 1917. •0 Kalmár Gusztáv: Az öntözökultúra elterjedése Déleurópában. Földrajzi Közlemények, 1928. 139. •* U. ö.: A népek és fajok harca a megélhetésért és a hatalomért. Bp. 1936. ** Rónai András: Egy harmónikus államterület statisztikai képéről. Földrajzi Közlemények, 1936. 9. •5 Földrajzi Közlemények, 1939. 461. ** U. o. 1938. 83. « Győrffy István: A magyar tanya. Földrajzi Közlemények, 1937. 70. •• Gunda Béla dr.: Földrajzi megfigyelések az Ormánságban. Földrajzi Közlemények, 1938. 30.
