Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Jakab Antal: Az orosz élet – szovjet írók szemével
í Az orosz élet — szovjet írók szemével 139 1 A 12 Szék-ben egy biedermeier szalon egyik bútordarabjába elrejtett brilliánsok után verseng a kopottruhájú anyakönyvvezető, a meg- geizdagodni vágyó lelkész és Ostap Bender, a török származású szélhámos. A versenyfutás izgalmai közepette bemutatkozik az egyéni ambiciók hiányában egyensúlyát vesztő tisztviselő réteg. A birodalom legtávolabbi sarkaiba elvetődő székek felkutatása alkalmat ad a kiváló humorérzékű íróknak a szovjet termelés eredményeinek bemutatására. Végül a pap megőrül, az anyakönjrwezető elvágja a szélhámos nyakát, de nem kapja meg a brilliánsokat, véletlenül felfedezték a tizenkettedik szék titkát, kulturházat építettek az ékkövekből... A kifigurázandó életszemléletet főleg Ostap Bender személye képviseli. A könyv sok kiadást és óriási példányszámot ért el a Szovjet- Unióban. Nyilváji ez késztette a két írót, hogy újabb kötetben felelevenítse a témát. A Szovjet Milliomos főszereplője ugyancsak Bender, akit feltámasztanak. Meséje úgy hasonlít az előző könyvhöz, mint egyik alma a másikhoz. Ezúttal azonban nem brilliánsok után folyik a hajsza, hanem tíz millió rubel után. A pénzt egy magántisztviselő hordozza kofferben egyik állomás ruhatárából a másikra. Nem meri elkölteni, fél, hogy rajtakapják, óriási vagyona ellenére szinte éhezik és állandóan lelki tusái vannak. A török alattvalónak ellenben nincsenek lelki gátlásai. Milliomos akar lenni. „Milyen kellemes lehet legális milliomosokkal dolgozni egy jól szervezett polgári államformában, amely még őrzi a régi kapitalista hagyományokat.“ Így fogalmazza meg vágyait, az „üzletbe“ beavatott társa pedig arról elmélkedik, hogy „ötszázezerrel nálunk is jól élhet az ember.. A propaganda a könyv utolsó ötödrészében ütközik ki a korfestésből. Bender megkapja a pénzt, költekezni kezd, főúri módon él, de becsvágyát nem lohasztja a gazdagság. Értékálló tárgyakat nem vásárolhat, nem fektetheti be birtokba a pénzét, gépkocsit is csak az kaphat, akinek valamilyen törvényes szerv által igazolt foglalkozása van. Elhatározza, hogy kivándorol. Arany edényeket, gyűrűket, láncokat, órákat vásárol, megrakja magát, testét alig bírja átvonszolni a Dnyeszter jegén. Román granicsárok fogják el, megmotozzák és elszedik tőle kincseit, tetejében még félholtra is verik. Alig tud visszatérni a túlsó partra, ahol elhatározza, hogy rendes szovjet polgárnak képezi át magát, ö mondja a könyv egyik részében egy monarchistának: ,fla már egyszer itt él a szovjetben, az álmai sem lehetnek mások, mint szovjetálmok“. Le kell vetkőzni az előző rezsim életszemléletét, ez a könyv mottója. A magánvállalatnál, ahol mindenki lázas tevékenység látszatát igyekszik kelteni, bár a vállalat senunit nem termel, két tisztviselő egy harmadikról beszélget, aki őrültnek tetteti magát, mert fél a behirdetett tisztogatási akciótól és a szabotáizs vádjától. Az őrültek háza hozzá hasonló bujkálókkal van tele. Két társa meghányja-veti, miben hibázott. — Ügy van, valami nincs rendben a szüleivel, neki magának pedig — köztünk szólva —patikája volt. De hát ki tudhatta akkor, hogy jön a forradalom? Az emberek, ahogy épp tehették, berendezkedtek az életre, az egyiknek patikája volt, a másiknak meg éppenséggel gyára. Ami engem illet, én semmi rosszat nem látok ebben. Hiszen ki tudhatta ezt előre? — Tudni kellett volna — felelte Korejko (a 10 millió rubel tulajdonosa). — Hiszen éppen ezt mondtam magam is — sietett Lapidus a
