Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 3. szám - Jakab Antal: Az orosz élet – szovjet írók szemével

138

Jákob Antal

osztály szenvedett a legtöbbet. Még világnézetileg semleges hivatalnokokat is gyanakodva nézték a tömegek. Az új szovjet intelligencia száma még csekély volt ahhoz, hogy soraiból kiteljék a hatalmas közigazgatási gépezet tisztviselő gárdája. Szigorú igazolások eredményeként a cári uralom kistisztviselőinek egyrészét átvette a szovjet állam, a hiányokat pedig az értelmesebh munkásvezetők soraiból pótolta.

Megváltozott tehát a hivatalnok-osztály társadalmi összetétele, mert míg előzőleg a legfelsőbb rétegek anyagi lejtőre jutó egyedei- ből egészítődött mkább ki, a forradalmat követő időkben a mim- kásság beáradása tette jellegzetessé. Lényegét tekintve azonban sokat nem változott, bürokratizmusa pedig a merev központosítás miatt inkább nőtt.

Az új rendszernek sokkal több hivatalra és hivatalnokra van szüksége, mint a cárinak. A különböző érdekképviseletek hivatali ügykezelést, lajstromozást, ellenőrzést igényelnek. Az alá- és fölérendeltség végtelen láncolatában bizalmi férfiak, munkátlan tisztviselők nyüzsögnek, az ügymenet mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, vontatott.

A közigazgatás racionalizálására iránjmló törekvések eleve csődöt mondanak, mert akiket le kellene építeni, éppen azok a rendszer leghangosabb hívei — a bizalmiak. Legfeljebb a hivatalok külső képén érvényesült a racionalizálás. A hivatali berendezések szegényesek, helyenként nyomorúságosak. Senkisem ad a külsőségekre, öntudatos 'párttag ezt egyenesen államellenes cselekménynek minősíti. A cári idők masszív, szertartásos bútorai eltűntek, helyükre hebe-hurgyán összehordott tömegtermékek kerültek. Díványok, belüket mutogató fotelek, konyhaedény-állványok, japán tájképek, vitrinek, csecsebecsék —• dühöngő összhangtalanság.

Ellszaporodtak a sehova, mégis mindenhova tartozó „szabadfoglalkozásúak“. Vállalkozó szellemű kalandorok kószálnak a hatalmas országban, vállukon egész vagyonukkal, az elmaradhatatlan teáskannával. A cselekvés nyüzsgésében jelszavakból kovácsolnak hasznot. Zászlókat lobogtatnak: „Át fogjuk alakítani a textilmunkások életét!“, „Szocicdizáljuk a tojástermelést!“. Terveket kovácsolnak, eszméket gyártanak. Tüneményes biztonsággal írnak felváltva propaganda-verset és városépítő tervet.

Külön kereseti lehetőség az elégedetlenek vagy a cári rend titkos híveinek zsarolása. A tiltott forradalmi mentalitás vagy a sza- botálás vádját nagyon könnyen rá lehet sütni valakire. Ellég egyetlen önfeledt szó és a szerencsétlen felé megindul a lavina. Már az is gyanút kelt, ha valamelyik tisztviselő magasabb fizetésre vágyik, vagy keresetéből inkább ruhát vásárol, mintsem étkezésre költse. Biztosan szabotál, titkos pénzt kap vagy lopja az államot — suttogják róla.

A vagyongyűjtést becsmérlő széleskörű propaganda ellenére a pénzszerzési vágy kiirthatatlan. Hja Ilf és Jevgenyij Petrov két kön5Tve a pénzsóvárgás boldogtalanságáról és az egyént tragédiákba döntő jellegéről akarja meggyőzni a szovjet polgárságot.