Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Jakab Antal: Az orosz élet – szovjet írók szemével
Ast orosz élet — szovjet írók szemével 13T geográfiától mindent, amit az adhatott nekünk. Tudja, mibe került ez nekünk? Mister Leonard Darley elővette a zsebkönyvét. Sok érdekes adatot jegyezhet fcM. A gátat a tél második felében kezdték építeni. Tavaszra képzen kellett lenríiök vele. Ha a jég megindulásáig nem tudták volna elvégezni, minden munkájuk hiábavaló lett volna. A betonmunkák nulla alatt negyven fok mellett, elviselhetetlen szélben folytak. A vizet melegítették a beton számára. Embereknek keze-lába lefagyott. A munka emberfeletti volt. És mégsem akadt meg." Ray Roupe megírandó könjrvére gondol és arra: „.. .mire való mindez az embernek? Víz az iparosításhoz. Nagyon szép. De mire váló az iparosítás? Árucikkek termeléséhez. Nagyon szép. De mire válók az árucikkek? Hát szükségesek ezek a boldogsághoz? ... Hát tálán a régi, patriarchális emberiség kevésbbé volt boldog, mint a mai? Oh, akkor sokkal több boldogság volt a földön. Bölcs, szemlélődő élet folyt ez alatt az örök ég alatt, majd kegyetlen, majd kedves, volt Istenhez váló közelség, alázatosság véle szemben, aki majd kegyetlen volt, majd kedves. A világgal váló teljes és boldog összeolvadás állapota volt ez. Volt meleg ősparadicsom!" Mindezt Nyugat fiával mondatja el a szovjet író, pedig tipikus orosz életszemlélet, amit Ray Roupe kifejez. De a szovjet propagandistának az a célja, megváltoztatni az orosz lelket, gün5d; iizni eddigi eszményeiből. C^k az anyag a fontos és a termelés, a természet is csak akkor szép, ha mechanizált. Katajev maga is érzi, hogy valami hiányzik ebből az anyagelvű filozófiára épített világból. Azt mondja, hogy a történelmi érzés hiányzik. „Mi túlságosan fiatalok vagyunk. Mi még most nem ismerjük ezt az érzést. De már a mi vezető elméink közül egyik-másik igyekszik fölkelteni bennünk azt." Ámde vájjon ez a gondolatkeltés nem vezet-e kiábránduláshoz? A most ébredezni kezdő szovjet-orosz életfilozófia vájjon nem más szabályokban találja-e fel valóban az élet igazi értelmét? S vájjon ez a most dübörgő véres háború nem temeti-é el a gyakorlati okos^ kodások tömkelegét? Hogy a mennyiséggel szemben rehabilitálja a háttérbe kényszerített minős^et, a nyers anyaggal szemben a szellemet? A BÜROKRÁCIA FELSZÁMOLÁSA egyike volt a szovjet forradalom elsődleges célkitűzéseinek. A forradalmi tömegindulat a maga könyörtelen módszereivel meg is tett mindent, ami e kérdés radikális megoldását illeti. De a sors különös iróniája közrejátszott. A bürokratákat sikerült „felszámolni", a bürokráciát nem. Pedig korántsem lehet azt mondani, hogy az orosz forradalom első idejében nem volt alapos a tisztogatás. A cselekvés szenvedélyétől meg- ittasult tömegek az el nem menekült, gyűlölt hivatalnokokkal együtt az utcára dobálta ki a hivatali ^rendezéseket is. A hivatalok megszervezése sok gondot okozott. A forradalom heteiben a közép
