Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 3. szám - Jakab Antal: Az orosz élet – szovjet írók szemével

AZ OROSZ ÉLET SZOVJET ÍRÓK SZEMÉVEL

MINDEN MŰVÉSZI IGÉNNYEL KÉSZÜLT irodalmi alkotás, mind eszmei, mind tárgyi síkon, többé-kevésbbé hű keresztmetszetét adja annak a társadalomnak, amelyet az író alakjain keresztül ábrázol, Uletve, amelyben őmaga is él. Az irodalmi műfajok közül különösen a regényre vonatkozik ez. A regény nem múló hangulatokat örökít meg, mint a lírai vers és nem aprólékos gonddal kimért szabályokat rögzít, mint az értekezés. Az egyetlen műfaj, amelyben megvan a lehetőség az élet gazdag áradásának ábrázolására; egyidöben líra és eposz, tanulmány és vitairat, élet és eszmény. A regényt ez a műfaji sajátsága teszi alkalmassá arra, hogy egy távoli társadalom vagy közösségi rendszer képét megismerjük belőle. Mondanunk sem kell, hogy csak a valóban hivatott írók regényeinek vizsgálata adhatja a megismerés teljességét.

A művészi teljesítményére igényes író ugyanis nem hazudhat, legfeljebb elhallgathat bizonyos jelenségeket, szemet hunyhat kézenfekvő igazságok előtt, vagy tudatosan előtérbe helyezhet bizonjms társadalmi szemléletet, de már puszta hallgatása is sokatmondó, tudatos célzatossága pedig egyenesen árulkodó. Éppúgy egyforma érvényű megállapításokat lehet tehát levonni abból is, amit az író nem mond el, mint abból, amit elmond, és ahogy elmondja.

A FENTIEK ELŐREBOCSÁTÁSA után a magyar könyvpiacon az utóbbi években megjelent öt szovjet regény vizsgálatával próbál- jimk feleletet adni több olyan kérdésre, amely mostanában méltán foglalkoztatja az egész világ közvéleményét.

Milyen a mai orosz lélek? Hogyan reagál a szovjet rendszer gazdasági, társadalmi, kulturális, nemzetiségi és közigazgatási intézkedéseire? Miben különbözik a szovjet társadalom a hozzánk legközelebb álló nyugati demokrácia polgári társadalmától? Meg tudta-e változtatni az új rendszer az orosz lelkűiét alapvető törvényeit, azaz a nyersen materiális külső életforma ki tudta, vagy ki tudja-e irtani a szlávság eredendő miszticizmusát?

Vizsgálódásaink eleve légüres térben mozognának, ha nem volnának biztos ismérveink a cári Oroszország társadalmi viszonyairól s a Tolsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev, Csehov és Gogoly műveiből áradó orosz népi egyéniségről.

Legelsősorban tehát velük vetjük össze a vizsgálódásunk tárgyaként választott, ületve rendelkezésünkre álló művek» íróit;

1 Michail Solochow: A csendes Don. Ford.: Benainy Sándor, Cserépfalvikiadás; Hja IIf—Jevgenyij Petrov: 12 szék. Ford.: Geilért Hugó, Nyugat-kiadás; Hja Hf—Jevgenyij Petrov: Szovjet milliomos. Ford.: Vándor Ervin, Anonymus- kiadás (Lendval Károly könyvkiadó); Valentin Katajev: Hajrá! Ford.: Tró- csányi Zoltán, Athenaeum-kiadás; Leonid Szolovjov: A csendháborító. Ford.: Illyés Gyula és Jekaterina Gutkina, Révai-kiadás.