Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Magyar Figyelő - A vidék érvényesülése
122 Magyar FigyélS gára maradt kisállam módjára kénytelen küzdeni, mert hatékony segítséget egyáltalában nem kap a kis népek protekcionálását háborús céljai között sűrűn emlegető szövetséges nemzetektől. Tehát a háborút egyre súlyosbodó körülmények között, eddig is valameny- nyi nép között számarányához képest a legnagyobb véráldozattal vívó finn nép elhatározása mindenképpen érthető és bizonyára a legalaposabban megfontolt lesz. A magyarság rokonnép és kisnemzet voltánál fogva is mindenki másnál fokozottabb aggodalommal és féltő gonddal figyeli a finn test- vémép sorsának alakulását. De a roTíonszenvnyilatkozaton s az egj'ütt- érzés hangoztatásán kívül kimondhatjuk azt is, hogy a finn—orosz háború erkölcsi győztese a történelem előtt kétségkívül a finn nép lesz. S amint a 48-as szabadságharc is, bukása ellenére, egy évszázad óta a nemzet erkölcsi erőtartaléka, úgy a finn nép is minden megpróbáltatás ellenére hősi lelkiségében megerősítve és erkölcsiségében megacélozva kerül ki majd a most folyó öldöklő küzdelemből. A VIDÉK ÉRVÉNYESÜLÉSE A decentralizáció szükségességéről, hasznáról, időszerűségéről vagy éppen sürgősségéről beszélni ma már alig lehet anélkül, hogy az ember fejére ne olvassák a 'politikai közhely vádját: egy idő óta annyit húzzák-nyúzzák ezt a kérdést, államférfiak és politikusok, szakemberek és laikusok egyaránt. Az ú. n. politikai megnyilatkozásokban már-már elmaradhatatlan, örök kormányzati programm, követelések és ígéretek tárgya. Pedig vannak s nem éppen kis számmal olyanok, akik a decentralizációtól várnák szellemi életünk felfrissülését, esetleg megújhodását is. Némelyek — ugyancsak igen helyesen — társadalmi életformánk átalakulását hozzák szoros kapcsolatba a decentralizáció kibontakozásával. Sőt általában elismerik, hogy népi életszínvonalunk emelkedése és közműveltségünk terjedése elválaszthajtatlan attól, amit valójában a decentralizáció jelent. És mégis alig lesz valami valósággá abból, aminek mór ipew rég meg kellett volna valósulnia. „Sorskérdés“-sé lett az, anű egyébként csak egy igazgatási kérdés lenne. Budapest mellett nem tud érvényesülni a magyar vidék... * Ipaiügyi miniszterünk nemrégiben az ipari decentralizációval kapcsolatosan nyilatkozott, kolozsvári tartózkodása alkalmával. „Ha azt akarjuk, — mondotta, — hogy minden dolgozó magyar tisztességesen megélhessen és nagyobb darab kenyérhez jusson, iparunkat kell továbbfejlesztenünk, mert a mezőgazdaságból élők száma sokkal nagyobb, mint amennyit a mezőgazdaság el tud tartani. Főleg középüzemekre van szükség. Foglalkozom a kérdéssel és remélem, még ebben az évben a törvényhozás elé terjesztem az ipari decentralizációról szóló törvényjavaslatot, amelynek lényege az, hogy az állam különleges támogatásban részesíti bizonyos vidékeken a létesítendő ipari vállalatokat. Ilyen vidéknek gondolom Erdélynek a földgázvezeték által érintett és a Székelyföldnek a villamosvezeték által behálózott részét.“ Az iparügyi miniszter azután mondotta mindezt, miután hallotta az Erdélyi Gyáriparosok Országos Szövetségének ülésén elhangzott kívánságokat s azokat az előterjesztéseket, amelyek Erdély és különöskép a Székelyföld iparosításának kézenfekvő lehetőségeit taglalták. Reméljük, hogy nyilatkozata nem csak udvarias megnyugtató gesztus volt, hanem egy sürgőseri megvalósuló programm bejelentése, amely elsősorban annak a belátásából születhetett meg, hogy a közérdeket
