Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Magyar Figyelő - Finnország, a válaszúton álló kisállam
Magyar Figyelő 121 világháború árnyékát. A finn ál- lamtérfiak tisztában voltak ^lzzal, hogy a fegyveres összeütközés idején elkerülhetetlen lesz a finn— szovjet háború és ezért minden energiájuk megfeszítésével arra törekedtek, hogy a három és félmilliós Finnországot katonailag is ellenállóvá tegyék. Elképzeléseiket a későbbi események teljes mértékben igazolták. Alighogy Ribben- trop és Molotov megkötötték a moszkvai német—szovjet paktumot, a szovjet sajtó és rádió megkezdte propaganda-hadjáratát Finnország ellen. 1939 november 30-án egy jelentéktelen határincidens miatt Moszkva ultimátumszerű követelésekkel lépett fel, hogy a szovjet kormány nem elégszik meg a finn sajnálkozás kifejezésével, hanem olyan biztosítékokat kíván, amelyek mélyen belevágnak a finn szuveré- nításba. Finnország ezúttal is következetes maradt régi politikájához és a szovjet-jegyzékhez hasonló hangnemben válaszolt Moszkvának. Viszontválasz helyett a Meres- kov tábornok parancsnoksága alatt álló orosz csapatok megkezdték az előnyomulást Karélia felé. A téli hadjárat ismertetése felesleges, mivel joggal ment át a világ köztudatába, hogy az ötvenháromszoros túlerővel harcoló finn nép a világ- történelem egyik leghősiesebb katonai vállalkozását vívta meg. A kisállamok tragédiája azonban nem annyira a harctéren ütközik ki, mint a politikai porondon. Hiába ismerte el a világ, hogy Finnországnak teljesen igaza van, az anyagi segítséget mégis megtagadta, csupán jószóval és kenetteljes szónoklatokkal támogatta. A Nép- szövetség támogatása abban merült ki, hogy az alapokmány 16. szakaszára hivatkozva a Szovjetuniót kizárta a tagállamok sorából és fakultative lehetővé tette minden állam számára, hogy Finnországnak katonát és hadianyagot adjon. Néhány, többségében svéd és norvég önkéntes kötelék, alig számottevő olasz légitámogatáson s itt-ott — többek között Magyarországon — megindult gyűjtésen kívül a világ majd semmit sem nyújtott Finnországnak, hogy ellenállüasson a túlerönea. A szamok rideg törvénye azt eredményezte, hogy 1940. március első napjaiban Manner- heim tábornagy foláérte a finn államférfiakat, hogy haladéktalanul lépjenek érintkezésbe a moszkvai kormánnyal és terjesszék elő indítványaikat a béke megkötésére. A, Paasikivi vezetésével Moszkvába küldött delegáció kényszerhelyzetében aláírta a szovjet diktátumokat, Karélia egyrészét, a Helsinkivel szemben fekvő Hangő szigetét, átengedte a Szovjetuniónak. Ugyanakkor azonban tiltakozott a fegyveres béke határozatai ellen. A német—szovjet konfliktus kirobbanásakor természetesen Fiim- ország sem maradhatott tétlen és a közvélemény egyhangú követelésére Ryti kormánya megüzente a hadat a Szovjetuniónak. A második függetlenségi harc kezdeti stádiumában azonban erőteljesen hangoztatta a finn sajtó és az összes finn hivatalos nyilatkozó, hogy Finnország saját háborúját folytatja és nem tartozik bele a német szövetséges! rendszerbe, márcsak azért sem, mert hagyományos baráti kapcsolatait Angliával és az USA-val a jövőben is fenn akarja tartani. A küzdelem első szakaszában Man- nerheim katonái visszafoglalták a moszkvai tárgyalásoknál elragadott területeket s nem is haladtak túl azokon a pontokon, amelyeket még finn területnek tartottak. Az ötödik esztendeje folyó küzdelem során azonban a frontok minden képzeletet felülmúlóan kiterjedtek s a háború egyre változó arculata a politikai célkitűzéseket is módosította. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy ma már Finnország a kompromisszumos béke útját keresi s állami életének megmentéséért esetleg ismét magára vállal jogtalanul követelt áldozatokat. Bár a szövetséges sajtó most sem tagadja meg támogatását Suomitól, Helsinki mégis ma
