Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Ifj. Takács Miklós: Külföldi könyvek a románokról
10 Ifj. Takácsy Miklós mindezt nem látták közelről, el sem tudják képzelni és ha leírják nekik, nem hiszik, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges.“ (29—30. 1.). Hogy a demokratikus államforma egy politikailag éretlen, alacsony művelődési fokon álló népnek mit jelent, azt már a háború utáni években tapasztalhatta a románság. Külsőleg nyugatnak is imponáló volt a román demokrácia, belsőleg még a román népnek is gyűlöletes. Thomas is megállapítja róla: „Semmi sem változott azóta (a háború előtti idők óta), kivéve, hogy a nagybirtokosok oligarchiája helyet kellett, hogy adjon az állam terhére megvagyo- nosodott nagypolitikusok oligarchiájának.“ (49. 1.). „A valóságban — folytatja — a háború óta a román kormányzat mindig diktatórikus volt és a parlament nem volt egyéb, mint a diktatúra álcázása. A parlamentnek csak annyi joga van, amennyit neki a kormány engedélyez, hiszen a kormány csak a királynak felelős.“ (53—54. 1.). És mit jelent a román demokrácia a kisebbségek számára? „Demokratikusnak nevezhetünk egy olyan országot — kérdi — ahol az állampolgároknak egy csoportja, melyet kisebbségnek hívnak és az egész népesség több mint egy negyedét teszi, nem lehet köztiszt- vüselő és melyet az a veszély fenyeget, hogy nemsokára magántiszt- \üselö sem lehet?“ (55. 1.). „Azt hiszem, egy becsületes ember sem engedheti meg, hogy az ilyen rendszert a valóban demokratikus rendszerhez hasonlítsák. Hogyha a nyomtatott szöveghez tartjuk magunkat, akkor lehet, hogy »egész Európában a mai Romániának van a legdemokratikusabb és legmodernebb alkotmánya«, de mit számít ez, ha a népnek nincsen politikia műveltsége és ha mindent megront a korrupció, az erkölcstelenség és a hazugság?“ (57. 1.). A francia-román viszonyról szóló fejezet Thomas könyvének kétségtelenül eg3Ük legérdekesebb része. A legtöbb francia csak a román propagandán keresztül ismeri a „latin testvéreket“, akik pedig Romániába utaznak, azok az ügyes idegenvezetés folytán nem tudnak maguknak reális képet alkotni sem magáról a románságról, sem a francia-román barátságról, illetve a románoknak a franciák iránti rokonszenvéről. Mi ennek a rokonszenvnek az alapja? Thomas szerint az, hogy Romániának szüksége van Franciaország gazdasági, katonai és erkölcsi támogatására és Franciaország megadja ezt a támogatást. A Romániának nyújtott kölcsönök alapján így alakul a francia-román barátság: „Sajnos, az ilyen nagy összegek érkezése (10 millió dolláros hitelről van szó) elhódította a jámbor románokat és a kölcsön első részét hamar eltékozolták: egy közismert politikus kifizetteti az állammal elég szép összegű adósságát, sőt az unokaöcséét is, ezenkívül még egy feltáratlan aranybányát is vesz neki néhány millióért; a kormány arra gondol, hogy rendbe hozatja a közútakat és e célból hathónapos külföldi tanulmányútra küld egy bankárt a fiával együtt, ami megint tekintélyes összeget emészt fel; mezőgazdasági kongresszust tartanak, ennek a rendezése „csak“ 130 millió lejbe kerül; hasonló összeget fordítanak egy görögkeleti templom, illetve katedrális felépítésére Kolozsvárt, ahol csak az ókirályságból behozott tisztviselők görögkeletiek; pénzt osztanak bizonyos embereknek: azt mondják, a kormánypárt »szervezkedik«. Ezek után egyáltalán nem lehet azon csodálkozni, hogy.
