Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 1. szám - Ifj. Takács Miklós: Külföldi könyvek a románokról

1

Külföldi könyvek a romátwkról

11

amikor a francia hitelezők kezében lévő szelvények lejárnak, Románia nem fizet: a pénztárak újra üresek. Mivel azonban a vállalt kötelezettségek ellenében a francia iparnak és kereskedelemnek semmiféle reális előnyt nem biztosítottak, a hitelezők kezdenek nyugtalankodni és garanciát követelnek az adósoktól. Azonnal megváltozik a hangnem, az újságok keserű szemrehányásokat tesznek Francia- országnak, nemsokára jönnek a szidalmak is és a franciákat ezzel a kifejezéssel illetik: »nyugati uzsorások«. Meg kell őket leckéztetni

— szemtelenül hátat fordítanak Franciaországnak és egy kis kölcsönt kémek .. . Németországtól! Majd megmutatjuk mi ezeknek a piszkos franciáknak! Azonban szerencsétlenségükre éppen akkor Németország nincs abban a helyzetben, hogy kölcsönöket folyósíthasson (kétségtelenül nem is akar) és ezt udvariasan tudomásukra hozza. Milyen bosszantó! Mégis arra kell menni, amerre a franciák akarják? Lehajtott fővel újra tárgyalásokba bocsátkoznak a franciákkal, minden követelésüket elfogadják, természetesen azzal a hátsó gondolattal, hogy egy ígéretüket sem fogják betartani. A bar rátság újra létrejön s az a néhány francia, aki Romániában él, ezt hamar észre is veszi.“ (61—62. 1.). így alakul a francia-román barátság, a kölcsönök folyósításával párhuzamosan. És mi hasznát látja ennek Franciaország? „Talán — kérdi Thomas — erős politikai befolyást gyakorolunk Romániára? Az 1938. eleje óta lezajlott események megengedik, hogy így válaszoljunk: nem. De legalább fel van-e kellőképen szerelve »esetleges« szövetségesünk hadserege? Nem, nincsen felszerelve, legalábbis a befektetett összeghez képest nincsen, és ki merné állítani, hogy Románia a mi oldalunkra áll, ha Franciaország veszélybe kerül? És ha tényleg Franciaország mellé állna, milyen szerepe volna a háborúban? Egy európai háború esetén még a saját területén sem tudna ellenállni.“ (63^^—64. 1.).

A román lelkiség fejlődésében új állomást jelent Nagyrománia megalakulása. Thomas összehasonlítja a háború előtti román lelkiséget a háború utánival. 1919 előtt a románság tudatában volt annak, hogy balkáni nép és történelmi fejlődésében évszázadokkal Nyugateurópa mögött maradt, éppen ezért csodálattal nézett a művelt nyugat felé és fiai illő szerénységgel képviselték nemzetüket a nyugati egyetemeken, Nagyrománia azonban egyszerre megszédítette őket; beleélték magukat az illúzióba, hogy államukat a saját erejükből teremtették meg és államalkotó képességeikben bízva, nem vették komolyan azokat a problémákat, melyek most már teljes súllyal nehezedtek a román nép vállaira. A román lelkiség is ennek megfelelően alakult, hiányzott belőle az őszinteség és az alázat. A románok szégyelték a „balkáni“ jelzőt és „nyugati műveltségükkel“ hivalkodtak. Európa politikai és szellemi életében pedig a Nemzetek Szövetségén keresztül olyan szerephez jutottak, melynek történelmi éretlenségük folytán nem tudtak megfelelni. „Románia

— írja Thomas Pierre — tagja lett a Nemzetek Szövetségének, s ott képviselőjének ugyanolyan súlya volt, mint Libéria delegátusának, ami igazságos is, de egjnittal ugyanolyan, mint Anglia képviselőjének, ami nyilván komikus. És a Nemzetek Szövetségében nem voltak jelen olyan nagy országok, mint az Amerikai Egyesült Álla