Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Szemle - Zathureczky Gyula: Politikai irodalmunk három új műve
112 Szemle időpontban hajtjuk végre — nem ugyanaz. Értéke, jelentősége elvész, ha a körülmények kényszerítik ki; amikor is, a szó igazi értelmében, már nem is beszélhetünk elhatározásról, hanem csak alkalmazkodásról, meghajlásról a tények ereje előtt.“ „Nemcsak békekötések vonnak határokat két hatalom közé. Minden erővonalban két vagy több erő viszonya rajzolódik ki. Kitűzéséhez nem mindig kellenek kartográfusok. Az igazi határ ott vonul el, ahová a két versengő hatalom kisugárzó ereje, háború idején —: kardjának vége elér.“ „íme, hová sűlyedt az ország megítélése —: egy görög erődöt (Koron vára, 1532.) kínáltak Bécsből (a szultánnak) Mátyás egykori birodalmáért. Egy váracskát, amelyet elszigetelt helyzetében sokáig úgy sem tarthatott a császár. Ingyen mégsem akart róla lemondani, gondolta —; megpróbálja érte megszerezni fivérének a vitás magyar területet. Ennél nagyobb áldozatot a császár szemében (V. Károly), úgy látszik nem ért meg Magyarország! Idegen érdekek mérlegén nem a mi értékeinkkel mérnek.“ „A politikus elhatározásának végső következményeit csak a jövő fejleményei mutathatják meg. Ez azonban nem változtat azon, hogy azt kell tennie, ami az adott helyzetben és pillanatban szükséges.“ „Hű maradt (Ferdinánd) ahhoz a furcsa módszeréhez, hogy karddal támogatta egyezkedésre küldött követeit. Az ilyen segítség rendszerint először a követ ujját vágja meg, a követ mézes-mázas beszéde pedig azt árulja el, hogy a kard alighanem csorba.“ „A végzetet úgy látszik nem lehet elkerülni, de lehet becsülettel szembenézni vele, vagy gyáván és tehetetlen a lába elé bukni.“ „Sajnos, minden nemzetnek olyan a sorsa, amilyent megérdemel. A kevés igazért ritkán kegyelmez az Isten. A bukásban ezek az »igazak« a tulajdonképpeni vesztesek.“ „A nemzet sorsát eldöntő küzdelemből maga a nemzet nem maradhat ki. Minden kísérlet, amely ezt szeretné kimódolni, csak azzal az eredménnyel jár, hogy a nemzet fegyvertelenül és erőUenül hull az elkövetkező veszedelmek elé.“ A magyar élet, az örökérvényű emberi törvények kristályos megállapításai ezek. Bárdossy a diplomata és történetíró mestermunkájával lebbenti fel szemünk elől a négyszáz esztendő előtti titkok fátyolét és az államférfiú bölcsességével, a magyar ember tisztánlátásával mutat általa utat a ködös jelenben a jövendő felé. örökérvényű tanítása a könyvnek, hogy Magyarországnak és vele a magyarságnak a mohácsi csata után nem kellett volna szükségképpen elbuknia. Bárdossy nem érinti a Mohácsot megelőző időszakot és így nem tesz említést a Dózsa-féle parasztlázadásról és annak kegyetlen leveréséről, ami által az ország elvesztette legerősebb feg5rverét: a népet. Annál erőteljesebben érzékelteti a Mohács utáni magyar nemesség erkölcsi dekadenciáját, amelyet csak pillanatokra világosított meg a józan felismerés. Ha szabad ezzel a szóval élnünk, a „korszellem“ hozta magával a földi javak iránti nagyobb hajlandóságot és a gazdasági rend megbomlása azt, hogy amikor értékmérőül a föld helyébe a pénz lépett, a bene possidenti-ek osztálya megkezdte a misera plebs contribuens kizsarolását és a közérdeket alárendelte az egyéni érdeknek. A körülmények immár ma lényegtelenek, de lényeges marad a könyv tanítása, hogy ha a nemzet Mohács után egységben marad, ha akad olyan férfiú, aki egységbe tudja fogni, akkor sem a török, sem a Habsburg nem vehetett volna erőt rajta és egy talán keserves és hosszadalmas vajúdás után megmaradhatott volna egész Magyarország, sőt visszanyerhette volna régi hatalmi állását a két világ között, amelynek érdekkörei csak súrolták egymást, de valójában nem ütköztek össze. A politikai elhatározás hiánya, az adott
