Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Szemle - Zathureczky Gyula: Politikai irodalmunk három új műve
f Szemle 113 körülmények nem vállalása, a széthúzás vezettek egy emberöltővel a mohácsi katonai katasztrófa után az ország bukásához. Talán van némi reményünk, hogy ugyancsak egy negyedszázaddal Trianon utáni, a nemzet jobb feltételek mellett, erősebb egységben és nagyobb bátorsággal tekinthet a jövő elé, mint négyszáz évvel ezelőtt. / POLITIKA-ISTEN RABSÁGÁBAN A KISSffi TÁLÁN zsurnalisztikái lendületű cím, nagyvonalú és mé- lyenszántó művet takar. Makkai János, a kitűnő kombattáns újságíró és publicista, a társadalmi és politikai élet felületi kérdéseinek szellemes és ragyogótollú boncolója (Urambátyám országa. Szép közélet, stb.) ezúttal a problémák gyökeréhez nyúl. Az emberi lélek titokzatos törvényeit kutatja, hogy általuk magyarázza meg az emberiség eseményeinek törvény- szerűségeit. A társadalmi, állami és politikai élet egyes fázisait vizsgálja, megállapítja értékrendjüket, kutatja a nagy változások okait, amelyek végpontjai között hullámzik az emberi élet. A könyv felépítésénél és megírási módjánál fogva nem igényli a „korszakalkotó“ jelzőt a politikai filozófia terén. Nem ad újat, de szintézisbe fogja össze az ismereteket és amikor rendszerében megállapítja az elkerülhetetlenségeket, amelyek \as- következetességgel következnek egymás után, életelvet ad, amelynek birtokában a napi eseményektől eltávolodva ítélhetjük meg sorsunkat és határozhatjuk el magatartásunkat. Az emberré levés pillanatától, végigvezet az emberiség történetén és pillantást vet a jövő titokzatos homályába. A tételek, amelyeket Makkai megállapít — mint minden tétel — minden bizonnyal vitathatóak, de végeredményében nem az a célunk, hogy vitába szálljunk — éspedig meddő vitába — akár kiindulási pontjaival, akár logikai következtetéseivel, hanem azt kell figyelnünk, hogy a könyv alkalmas-e arra, hogy a forrongó világban, elfogadva fejtegetéseit, tisztábban lássunk és a bizonytalanságban bizonyosságok birtokába jussunk. Gondolom, a könyv megírásának ez volt a célja s a cél a legteljesebb mértékben megfelel a közvélemény kívánságának, amely lázasan keres választ a „mi van?“ és „mi lesz?“ örök kérdéseire. Makkai gondolatmenete teljesen szakít a materiálista világfelfogással és minden emberi cselekedet rugójául és végső okául a hitet jelöli meg. Az állati sorból akkor emelkedtünk embeiTé, amikor első ősünk lelkében ösztönösen megcsillant a hit. A hit hiedelemmé lett, mert a képzelet és a tudat alatti kívánság szabta meg tárgyát, s hiedelem maradt mindmáig. Az ember hisz a boldogságban, melynek egykor birtokosa lesz s ezzel a hit a szellemi élet energiájá lesz. A vallásos hiedelmek korszaka után, amikor az egyházba, a vallásba és a túlvilági boldogságba vetett hit megingott Európában, a politikai hiedelmek korszaka lépett, így került a fehér emberiség Politika-Istem rabságába és az ő eszközeivel keresi a boldogság felé vezető útat. Erősen hangsúlyozza Makkai, hogy a politikai hiedelmek korában az értelemnek csak igen másodlagos szerepe van az érzelmek mellett. A tömegek éppen olyan vakon hisznek a politikai tételekben, mint hittek annak idején a vallásiakban. A politikai hiedelmeknek is megvannak a maguk prófétái és tanítványai, akik a próféta ideológiáját mozgalommá teszik. A mozgalom során kiválnak a szekták, majd uralomra jutva, létrejön a politikai rendszer, amely egy kisebbség vezetése alatt imperiálistává lesz. Értelemsüketség jellemzi a mozgalom első periódusát, a forradalmi időszakot, amelyben kizáróan az érzelmek irányadók. A logikát a demagógia váltja fel és a tömegek éppen úgy, mint vezetőik, minden bűntudat nélkül hajtják végre forradalmukat, lerombolva mindent, amit akadály-
