Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Csekey István: A százéves „Szózat” és a külföld
Hungarus Viator: Spanyolország és Erdély 717 TÖRTÉNELMI KAPCSOLATAINK AMIKOR EGY KÖZÉPKORI ARAGÖN-KATALÄN KIRÁLY „Hun- gría és Dácia királyairól“ szóló könyveket kér párizsi levelezőjétől, ki tudja, nem Erdély ködös képe lebeg-e homályosan lelki szemei előtt? (Egy katalán történész szerint ama Dácia nem Erdély, hanem — Dánia volt; ez a verzió nehezen hihető, miután nyilván jóval valószínűbb, hogy a Hungría szóhoz mintegy szervesen kapcsolódott a Magyarországon túl fekvő titokzatos — az ibériai félsziget lakói számára titokzatos — országrész képe.) Az Erdélyben csatázó Szent László legendája egészen feltűnő hasonlatosságot mutat a régebbi spanyol Santiago (Szent Jakab)-legendával, és könnyen meglehet, hogy — a középkori szokásoknak megfelelően — annak csupán szándékolt utánköltése. Károly Róbert (vagy ahogy ő maga nevezte magát, Caroberto) erdélyi harcainak híre könnyen eljuthatott Hispániáig, miután a nápolyi udvar a legélénkebb összeköttetésben állott a félszigettel, és tudósította az aragó- niai udvart a keleti végekre szakadt rokon ügyeinek állásáról. Károly Róbert húgát a majorkai Ferrando infáns, majd maga H. Jakab aragóniai király is feleségül kérte nagybátyjától, Róbert ná- pol5TÍ királytól. A király azonban megtagadta unokahuga kezét, arra való hivatkozással, hogy Károly Róbert testvérhuga kezét valamelyik ellenszegülő nagyúmak szánja, behódolása fejében, a magyar korona országaiban. A szóbanforgó nagyúr neve azonban nem maradt fenn és CHemencia de Hungría X. Lajos francia király hitvese lett. Ki tudja, azok a homályos házassági tervek nem állottak-e összefüggésben a keleti végekkel, és a két aragón-katalán kérőt nem valamely erdélyi jelölt érdekében kellett-e kikosarazni? Nagy Lajos idején Kerekegyházi Lackfi Miklós siet 1356-ban a spanyol Albomoz kardinális, pápai hadvezér megsegítésére; VI. Ince pápához intézett szupplikációiból kiderül, hogy Zemplén grófjának Erdélyben voltak birtokai (terra sua in medio Olachorum)). Abban az időben már élénk a kereskedelmi forgalom a jelentős katalán kereskedő- és kikötőváros: Barcelona és Kelet-Európa között, és a barcelonai tanács zenggi konzulátusa révén Erdély híre- nevéből is eljutott nyilván valami Herkules oszlopaiig. Zsigmond királ3mak Fernando de Antequera aragóniai király- lyal, ennek elsőszülött fiával, Alfonso infánssal és Benedek spanyol ellenpápával 1415-ban, Perpignanban és Narbonneban lefolyt tanácskozásain nyilván az erdélyi urak és vitézek is résztvettek. Zsigmond ezer magyar testőr kíséretében utazott és kíséretének egynémely tagja Kasztiliát és a galíciai Santiago de Compostelát is megjárta kegyes zarándoklatban, amely egyúttal politikai hírszolgálatot is célzott. Sajnos, e zarándokok neve az egy Garai grófon kívül nem maradt fenn, és így nem tudjuk, vájjon volt-e közöttük erdélyi nemesúr is. Alfonso infáns azonban évtizedekkel később Hunyadi Jánossal szövögetett fontos keleteurópai terveket. Az erdélyi vajdák legnagyobbika tragikus sorsú László fiát kívánta kezesül az akkor már nápolyi király udvarába küldeni, ahol is együtt nevelkedett volna jegyesével, Aragóniai V. „Nagylelkű“ Alfonz Leonor
