Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Csekey István: A százéves „Szózat” és a külföld
718 Hungarus Viator nevű leányávali (Ugyanebbe az időbe esik Alfonz havasaljai diplomáciai akciója, amely mögött egy nagy középtengeri és keleteurópai császárság felettébb ambiciózus terve kisértett, nápolyi központtal és székhellyel. Ez a császárság Aragóniától a Feketetengerig terjedt volna, s ha megvalósul, egészen más irányt adhatott volna Erdély történelnü és kulturális fejlődésének.) A középkori Európa egész aranyszükségletét mindössze két ország; Hispánia és kincses Transilvánia bányái elégítik ki; Trajá- nus dáciai hódításának hírét féltékenyen őrzi az ibériai félsziget; számára a Béticából származott római csás2ár mindmáig „spanyolként“ van elkönyvelve. De az óriási távolság, a lassú és veszélyes közlekedés, a közvetlen tengeri út hiánya szinte lehetetlenné teszik közvetlen kapcsolatok kialakulását. Ha volt is némi kapcsolat, az mindvégig szórványos maradt. Mindvégig Buda közvetít, és az út szinte kivétel nélkül Dél-Olaszországon, Nápolyon keresztül vezet. A moreai és negropontei kérészéletű katalán fejedelemségek kapcsolatai Erdéllyel és Havasalfölddel mindmáig homályosak és feldolgozatlanok; ezekre is Marinescu Constantin hívta fel a figyelmet. Munkásságára erősen felfigyeltek a katalán tudományos körök, akárcsak a román filológia olasz művelője. Carlo Tagliavini, volt budapesti egyetemi tanár is. HUNYADI MÁTYÁS ÚJ FEJEZETET NYIT a spanyol—^magyar kapcsolatok történetében. Hunyadi János nagyravágyó tervét: az aragóniai királyi házzal lépni frigyre, ő váltja valóra, amidőn elnyeri Nápol3d Beatrix kezét. Mátyás előszeretettel használta nagy címerében felesége — vagyis az aragóniai királsn ház — felettébb komplikált címerét is és az aragóniai címer Kassától Kolozsvárig számos akkori építkezés falát díszíti. A spanyol-erdélyi kapcsolatok azonban még ebben az időben is merő függvényei a magyar-nápolyi relációknak. Ebben az időben fejezi be Katolikus Ferdinánd és Izabella az egész ibér félsziget egyesítését egy jogar alatt. A mohamedán veszély megszűnik Nyugat-Európában a mórok kiűzésével vagy beolvasztásával, de Keleten annál fenyegetőbb méreteket ölt. A mohácsi csatavesztés visszhangja nagy és hosszantartó Spanyolországban is, és csak a napokban akadtam rá Francisco de Rojas XVH. századbeli drámaíró apró füzetére, amely még egy évszázaddal később is megemlékezik Lajos király elestéről. Ebben a drámában, amely az El desafío de Carlos Quinto címet viseli. Zápolya János is fellép Juan Sepusio név alatt, magas protektora. Szolimán szultán oldalán; V. Károly pedig testvéröccse, Ferdinánd király érdekében személyesen is hajlandó kardját összemérni lovagi párviadalban a szultánnal. A darab a szultán harcnélküli megfutamodásával végződik, és Juan Sepusio aláveti magát a császárnak, aki kegyesen fogadja az aklába megtért keresztény bárán3d. Akkoriban „Transilvania“ már szinte közhely a spanyol irodalomban; ha mégis kiemeljük e másodrendű drámaíró munkáját, ez főleg azért történik, mert jelképesen leegyszerűsített jeleneteiben jellegzetes módon fejezi ki a spanyol politika vágyálmát: a protes
