Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Lakatos István: Liszt Ferenc Erdélyben
742 Lakatos István' olvassuk, hogy a közönség jóval a hangverseny megkezdése előtt elfoglalta helyét a teremben, Liszt zajos éljenzés között lépett a dobogóra. Nagyjából ugyanazt játszotta, mint Temesváron: híres átiratait a Lammermoori Luciából, a Normából, a bravurváltozato- kat a Puritánok című daljátékból, az Ave Máriát, a Magyar dallamokat, végül a Rákóczi-indulóP®. Liszt játékáról röviden, de a legnagyobb elragadtatás hangján ír a kolozsvári sajtó: „Mit hallottunk s éreztünk, miért leírni akarni? — olvassuk a Keletben. — Ezt ember tehetni nem* fogja. Legyen elég, miszerint az egész közönség tetszése, öröme és megelégedése az elragadtatottságig magasztos, élénk és ihletett volt mindvégig.“ Brassai Sámuel a Vasárnapi Újságban csak ennyit ír Lisztről”: „Nálunk a zongora bájos hatalmú királya... Liszt Ferenc oly sokat képes feledtetni velünk a rideg jelenből s viszont oly sokat támaszt fel emlékeink sírjából. Csak az a híja, hogy kurucok legyünk, midőn hatalmas Rákócziján elan- dalgunk.“ Az első hangverseny után a Kolozsvári Házi Zenekör, a későbbi Kolozsvári Zenetársaság őse, látta vendégül Liszt Ferencet s tiszteletbeli tagsági oklevéllel lepte meg. Hazamenet az utcát, ahol kocsija elvonult, hatvan fáklyával világították meg. Második hangversenyére is, amelyet 1846 november 29-én adott, minden jegy előre elkelt. Ugyancsak a Redoutban játszott tüntetőén lelkes közönség előtt. A harmadik hangversen3d; december 3-án adta Liszt jótékony célra, az ezer főnyi közönséget befogadó Farkasutcai színházban. „Hál’Istennek, hogy inkább helyet és bémeneti jegyet, mint közönséget kell kívánnunk“ — írják a lapok“. Magáról a hangversenyről az Erdélyi Híradó így számol be“: „Kolozsvárnak ilyen élvezetes östéi nagy idők óta nem voltak s hihetően nem is lesznek. Amint megjelent, jókedv és mosoly ült minden arcon, taps és éljen víharozza át a termet. Minden szám után két-háromszor visszatapsolják... A nagy művész, mint világhírű egyetlen zongo- rász, ki különösen a magyar szívéhez eddig nem ismert bűvös hatalommal szól, nemzeti fájdalmát és örömét soha nem hallott benső- séggel, hűséggel és lánggal tudja festeni.“ Magyar változatait és végül Rákócziját zongorázta, mert „ezt közönségünk mindig kívánni s ő mindig készséggel játszani szokta.“ A hangverseny után 150 fáklyás ifjú és több magas állású főtisztviselő a Rákóczi-induló hangjai mellett kísérte szállására. Az ifjúság a fáklyákat máglyaként halomra rakta és úgy égette tovább. A krónikás lelkesen írja le, hogy „bár minél több fia hazánknak hozzon annyi dicsőséget a magyar névre, mint Liszt Ferenc.“A jótékony célra adott hangverseny bevételéből Liszt 700 forintot osztott szét közcélra.“® 1846 december 5-én meglátogatta a Conservatóriumot. TiszteleEnnek a műsornak nyoma veszett, de a Kelet c. kolozsvári napilap Liszt második kolozsvári látogatása alkalmából visszaemlékezésként közli. (1879 év. 195.) Vasárnapi Újság, 1846 december 6-i szám, 781. Erdélyi Hiradó, 1846 december 3-i szám, 767. « U. o. 1846 év. 779. U. o. 1846 év. 787.
