Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 12. szám - Lakatos István: Liszt Ferenc Erdélyben

Liszt Ferenc Erdélyben

743

téré tanárok és növendékek eljátszottak egy Beethoven-nyitányt és egy szimfóniát, majd elénekeltek egy kettőst és egy karművet.

Búcsúhangversenyét Liszt Ferenc 1846 december 6-án tartotta meg. Magyar műveket, változatokat játszott s végül a Rákóczi- indulót, ahogy az egykori sajtóból értesülünk. Mintegy 300 fáklyás kísérte haza a hangverseny után lakására. Tisztelgő versekkel búcsúztatták. 1846 december 8-án reggel 9-kor távozott a városból több mágnás kíséretében.

Liszt Kolozsvárról Szebenbe utazott, decehiber 11-én érkezett oda s másnap folytatta útját Bukarestbe és Jasiba, kikerülve Brassót, pedig ott is türelmetlenül és nagy készülődéssel várták, sőt hódolatuk jeléül bársony párnán át akarták neki nyújtani a város kulcsait.

Kolozsvárt irta Liszt Ferenc első magyar rapszódiáját. Ennek a történetét meghitt barátja, gróf Teleki Sándor, évtizedek múltán a kolozsvári Hölgyfutárban beszéli el.** Mikor Liszt 1846- ban itt hangversenyzett, szeretett volna jó cigánymuzsikát hallani. Érdeklődött felőle, hogy ki itt a legjobb cigány. Teleki a debreceni Boka Károlyt és a mármarosszigeti Pócsi Lacit említette. Liszt csodálkozva kérdezte: hát Kolozsváron nincs jó cigány? Van — mondta Teleki, — de ezek már ismerik a kottát és ő olyannal szeretne játszatni Lisztnek, aki „vadon“ húzza. El is küldte azonnal szekéren barátját, Haray Viktort, Szigetre, hogy hozza el kocsin a Pócsi bandáját. Pár nap múlva nagy mulatás folyt Teleki grófnál és Pócsi hajnalig húzta az akkor divatos, úgynevezett „koltóit“, melynek ez a szövege;

Gróf Teleki Jankó, Jankó, Jankó Elfogyott a bankó, bankó, bankó.

Gróf Teleki Gergely, Gergely, Gergely Eredj haza nyergei], nyergei], nyergei].

„Lisztnek szemei kigyulladtak, ujjaival pattogtatott, s belekiáltott a nótába — írta Teleki Sándor — mi pedig aprózni kezdtük s hajtattuk reggelig. A nagy mester zongorája mellé ült, mi apróztuk s a meddig mi hajtattuk, ő megírta Első magyar ábrándját.” A történet hitelességét maga Liszt igazolja, gróf Teleki Sándorhoz intézett, francianyelvű levelében, melyet Pestről írt, miután olvasta Teleki visszaemlékezését. A levél (dr. Gyalul Farkas fordításában) így hangzik:

Igen kedves barátom!

Ön bámulatos szépen vüágította meg a mi magyar rhapszódiánkat. Leírása, a Hölgyfutár február 1-i számlában végtelen örömre ragadott, S teljes szívből köszönöm önnek e rendkívül rokonszenves emléket. Haray

Hölgyfutár, 1877 februári szám.

Ezt a jelenetet dr. Gyalui Farkas is közli „Az ezredes“ című, gróf Teleki Sándorról irt regényében. (Himök, 1929 év. 10—11. szám, 240. és 269.)

h