Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Bárdossy László: Két világ között
68 Bárdossy László nek, hogy ura nem akarta egész Magyarországot meghódítani, csak a »kulcsokat« akarta megszerezni. Három év múlva, amikor Szulejmán megint felkerekedett, a hadjáratból ismét nem lett más, csak amolyan hadiséta. A törökhuUám ezúttal Bécs alá ért, de huszonkét napi tessék-lássék ostrom után megfordult és hazatakarodott, anélkül, hogy bármüyen külső erő erre kényszerítette volna. A birodalom elképesztően lassú és gyenge védekezését az mutatja legjobban, hogy Bécs felmentésére összeszedett segélycsapatok csak akkor gyülekeztek, amikor a török haderő már útban volt hazafelé. De a szultán is csak átvonult Magyíirországon. A rövid ostrommal megvett Budát Jánosnak adta. Szulejmán maga magyarázza meg 1529. évi fethnaméjában, miért. Mert »az országot a közte és a muzulmán birodalom között levő óriási távolság miatt nem lehetett közvetlenül birtokba venni és őrséggel ellátni«. 1532-ben a porszemnyi Kőszeg előtt akadt el a szultán serege. Olyan okok, amelyek ezzel a hadjárattal kétségkívül nem álltak közvetlen összefüggésben, ezúttal nemcsak hazatérésre, de arra indították Szulejmánt, hogy Ferdinánddal egy ideig békében maradjon. Csak 1541-ben veszi végre birtokába — akkor is csak hitvány csellel — Budát, hogy a török terjeszkedés ezzel észak felé tulajdonképen meg is álljon. Minden, ami ezután következik, a blrtok- áUomány kikerekítése és biztosítása csupán. Az ozmán hatalom túllépett delelőjén s a hódítások kora véget ért. A szultán birodalmában kétségtelenül több volt a lendület, mint a nyugati keresztény császárságban, de hamarabb ki is fulladt. Nagyobb volt a katonai ereje, de állami és társadalmi szervezettsége jóval kisebb. Ez a szervezettség azon az egyszerű elven épült, hogy a Mohamed vallásához tartozók valamennyien egyenlők és a próféta vallását bárki: idegenek s volt ellenségek is akadáiytelanul felvehetik; továbbá azon, hogy születéssel szerezhető vagy átörökíthető előjogok nincsenek. Minden hivatali állás, rang és méltóság s a föld a meghódított területen, hadi erények egyéni jutalma, a föl- séges padisah tetszése és kegyelme szerint. Ez az elv felcsigázott s a végsőkig fokozott minden emberi vállalkozó kedvet, bátorságot és erőt. Minden nemzedéknek újból kellett érdemeket szerezni, de a jutalmul kapott birtokokon már nem volt érdemes előrelátással és kímélettel úgy gazdálkodni, hogy a jövőben is hasznot hajtson. Ez a rendszer tökéletesen szolgálta a hódítást és terjeszkedést, de éppen olyan végzetesen és kikerülhetetlenül kimerítette a közösség életerejét. Ugyanaz a folyamat játszódott itt le, mintha valamely organizmusban csak a növekedésre rendelt sejteknek jut szerep számban és erőben azoknak a rovására, amelyek a többi életfunkciót szolgálják. Végül — és ez számunkra a legfontosabb — az ozmán birodalom mindvégig tudatosan ázsiai hatalom maradt. A török, ha nem is vetette meg, de nem becsülte sokra, amit Európában szerezni lehetett. A meghódított európai területeket nem tudta, de nem is akarta magáévá hasonítani, csak birtokba vette és kihasználta
