Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Guoth Kálmán: A nem-magyar népelemek helyzete középkori társadalmunkban
A nem-magyar népelemek helyzete középkori társadalmunkban 725 — a magyarságot „születet népelnyomó“-nak igyekeztek és igyekeznek feltütetni. Érvelése világos, meggyőző és mindenek előtt tárgyilagos. Mégis, azt kell mondanunk; célkitűzése — ha nem is tette elfogulttá — nem maradt hatás nélkül szemléletére; a magyarsággal szemben elhangzott vádak késztették bizonyára arra, hogy a kérdést így fogalmazza meg: igaz-e, hogy a magyarság elnyomta nemzeti kisebbségeit? A kérdés természetének megfelelő válasza is: a magyarság nem nyomta el a betelepített idegeneket, meghagyta szokásaikat, jogaikat s elősegítette autonómiájuk kifejlődését. Mindez kétségtelenül igaz, de csupán negatív oldala a kérdésnek. Mutatja ezt az is, hogy Szekfű nem tért ki azokra a hatalmas átalakulásokra, amelyek idők folyamán a „kisebbségek“ helyzetében végbementek, s arra sem adott természetesen választ: miért történtek ezek a változások.^" Hol van tehát a kérdés „pozitív“ oldala? Királyainkat nyüván bizonyos célok, szempontok vezérelték e betelepülőkkel szemben, s ehhez képest szabták meg és változtatták ezek jogait, kötelességeit. Azaz: a nem-magyar népelemekkel való bánásmódot betelepítésük célja határozta meg. Végső fokon tehát az a kérdés: miért telepítették be királyaink a nemzeti „kisebbségeket“ ? Történetpolitikai irodalmunk első, mindmáig legszebb alkotásának, az Intelmeknek az írója külön részt szentelt ennek a kérdésnek: munkája VI. fejezetét. Tette pedig ezt azért, mert — mint írja — az idegen telepesekből igen nagy haszna van az országnak. Miért? Azért, mert különféle nyelveket, szokásokat, mesterségeket, fegyvereket hoznak magukkal.® Ugyancsak a hasznosságot hangsúlyozzák az oklevelek is lépten-nyomon éppen abban a részben — az arengában —, mely az elvi indoklást szokta tartalmazni.^ Mindezekből pedig kétségtelen: királyaink hadi, gazdasági célzattal hívták be e hospeseket hazánkba; azzal, ami e haszna Nem tér ki ezekre a kérdést legrészletesebben tárgyaló tanuliaányában sem. Lid. Állam és nemzet (Budapest, 1942.), 85., s köv. 1. " „In hospitlbus et adventitlis viris tanta inest utilitas, ut digne sexto in loco regalis dignitatis possit haberi.“ Azt is megmondja az író: mi ez a nagy haszon ? „Sicut enlm ex diversis partibus et provinciis veniunt hospites, ita díversas linguas et consuetudines, diversaque documenia et arma secum, du- cunt, que omnia reg;na ornant et mag^nificant aulam et perterritant exterorum arrogantiam.“ Szentpétery: Scriptores Rerum Hungarlcarum- II. k., 624—625.1. — Ugyanígy magyarázza a szöveget Szabó István is. A magyarság életrajza (A Magyar Történelmi Tánsulat könyvei. VIII. k., Budape.st, é. n.), 58. 1. ’ Regiae serenitatis devotioni plurimum expedit, quod ex fonté nascitur pie- tatis, ut hospites omnes ad sinum suae benignitatis conftigientes suscipiat et foveat, séd ratio persuadet, ut eos propensius protegat et promoveat, quos ad honorem coronae et regni utilitatem inspexerit efficatius invlgilare. Zimmermann—Werrer: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I. k. (Hermannstadt, 1892.) 8. 1. Ld. még u. o. 9. és 11. 1. (hospites, „quorum conversatio et utilis esse regno discernitur, et oratio deo commendabilis esse reperitur.“) Dd. még: Sopronmegyel Okmánytár I. k. 1. és 3. 1.; Fejér: Cod. Dipl. in. 1. 316., 370. és 390—391. 1. (különösen az utóbbi taglalja részletesen a társadalmi hasznosságot), továbbá u. o. III. 2. 140. és 404. 1. etc.
