Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Csekey István: A százéves „Szózat” és a külföld
714 Csékey István Barák, Prerhof és Vilímek. Ennek 58—60. lapjain mit olvasunk? „Nemzeti dal“: »Hazádhoz, cseh, légy hűséges! Ez Isten törvénye. Hazád — anyád, aki ápol S ölében eltakar. Hiába e széles földön Mcís hazát keresni: Itt kell élned, itt kell halnod, örömben és bánatban!« így megy tovább Vörösmarty „Szózata“-nak csaknem szószerinti fordításaként, a magyar hőstettek helyébe a cseh hőstetteket állítva. Ne higgyük azonban, hogy a költemény végén a magyar költő neve olvasható. Róla hallgat az írás, sőt még a cseh szerzőről, illetőleg a tolvajról is, aki nemzeti imánkat már 1861-ben egyszerűen kisajátította. Ez a szellemi tolvajlás, amely legszentebb kincsünket orozta el ily álnokul, annál súlyosabb, mert a cseh anyák egy emberöltőn át a magyar szellemi kincs hangjai mellett lelkesítették gyermekeiket és nevelték ellenségeinkké. Ámde az osztrák szomszéd sem akart elmaradni a cseh kultür- nép mögött. 1928-ban Rungaldier Randolf bécsi tanártól „Oesterreich“ címmel egy kis kötet jelent meg Berlinben. Kön5rvét a következőképen fejezi be a 49. lapon: „Wir schliessen diese kurze Betrachtung Oesterreichs ... mit den prophetischen Worten Ulrich von Hutten’s, des edlen Vorkämpfers deutscher Einheit... “: »Es kann nicht sein, dass soviel Geist Und Kraft und heilig Mut Hinwelken soll, weil auf dem Land Ein schwerer Fluch nun ruht. Noch kommen muss und kommen wird Ein bessrer Tag, um den Viel hunderttausend Lippen, ach. Mit heisser Inbrunst fleh’n.« Első tekintetre nyilvánvaló, hogy az 1488 és 1523 közt élt Hutten Ulrichnak tulajdonított vers nem egyéb, mint Vörösmarty „Szó- zat“-a 8. és 9. versének az a kitűnő német fordítása, amely Moltke Miksa tollából 1861-ben jelent meg a „Vasárnapi Üjság“ már idézett mellékletén. Amikor aztán a Budapesten megjelenő „Litera- tura“ szerkesztősége kérdést intézett Rungaldierhez, hogy honnan vette az idézetet, a kitűnő tanár azt felelte, hogy eredeti jegyzeteit elvesztette és így nincs módjában az eredeti helyet közölni. ÍME ÍGY HATOTT VÖRÖSMARTY páratlan alkotása nemcsak északi rokonaink hazafias költészetére, de a szomszéd népekére is. E szimfónikus nagyének hullámrezgései nemcsak a svéd és finn írókat termékenyítették meg, hanerp csehek, tótok és osztrákok is a magyar géniusztól kisajátított lelki kincsekkel lelkesítették honfitársaikat. A „Szózat“ azonban mégis csak idebent töltötte be igazi hivatását. Abban a hazában, melynek földjéhez, népéhez és hősies tör
