Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Csekey István: A százéves „Szózat” és a külföld
712 Csékey István kalendáriumot Runeberg Johan Ludniynak, a svéd anyanyelvű nagy finn költőnek, aki egy pillantást vetve annak tartalomjegyzékébe, azonnal felütötte a pompás költeményt és miután elolvasta, szépségét és izzó hazafiságát dicsőítette. Kellgren műfordítása azonban bizonyosan még nyolc hónappal élőbbről ismerős volt előtte, mert 1832 és 1837 közt szerkesztője, később pedig, amikor Porvoo-(Borgá)-ba átköltözött, szorgalmas munkatársa volt előbbi újságjának, a „Helsingfors Morgonblad“-nak. Most, amikor a költeményt a kalendáriumban ismét felfedezte, valószínűleg csak örömét akarta Kellgren- nek kifejezni a szép magyar nemzeti dal fordítása fölött. Nem csoda, hogy az erőteljes nemzeti himnusz Runeberg lelkét oly mélyen megragadta. A magyar irodalom már korábban is érdekelte. Később Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Sándor költeményeiből fordított. 1846 tavaszán írta aztán Runeberg Kroksnäsben „Várt land“ (A mi országunk) című költeményét, amely még ugyanennek az évnek őszén Porvooban ismertté vált. Az óda azonban teljes egészében 1847 április 1-én jelent meg a „Fosterländsket album“ 3. íüzetébeii. 1848 május 13-ától fogva a ,,Várt land“ a finnek nemzeti énekévé vált és ugyanez év december lO-én mint bevezető diti- rambus jelent meg „Fänrik Stáls Sägner“ (Stáls zászlós elbeszélései) című regénysorozatához, melyben a finn-orosz háború véres dicsőségét és szomorú szenvedéseit örökítette meg. Nem nehéz most már a feltevés, hogy amikor Runeberg Vörösmarty „Szózat“-át a „Helsingfors Morgonblad“-ban olvasta, feltámadt lelkében a testvérnépre való emlékezés. Önkénytelenül a két nemzet sorsának hasonlóságára gondolt. Arra, hogy mindketten évszázadok óta idegen iga alatt szenvedtek, de nem roskadtak össze. Sőt ellenkezőleg, dicsőséges multjoktól lelkesítve, rendületlenül várnak a jobb korra vagy a nagyszerű halálra. És valóban, ha Rune- üerg „Várt land“-ját behatóan egybevetjük Vörösmarty „Szózatával, ez utóbbinak hatását nem lehet tagadni. Mind formájában, mind tartalmában kimutatható. Első pillanatra feltűnik, hogy Runeberg átvette a „Szózat“ versformáját. A különbség csak annjú, hogy a négy sor közé még egy jambusi verssorpárt közbeiktatott, amely az első sorral rímel. E külső mellett azonban sokkal nagyobb és fontosabb az a hatás, amelyet a magyar nemzeti dal gondolatmenete Runeberg költeményére gyakorolt. A különbség csak az, hogy gonddal, karddal és ekével küzdöttek a honért egykor a finn apák, ahol azonban minden szikla, minden tó, minden terméketlen rög aranyat ér. A „Szózatban ellenben karddal és vérrel kellett a népnek megvédelmezni a termékeny magyar földet a sok ellenség ellen. Ennél az egybevetésnél nemcsak egyes szavak, hanem egész kifejezések is hasonlóságot mutatnak. Amikor például a „Várt land“ hetedik versszakában olvassuk : „Húr ödet kastar än vár lőtt, Ett land, ett fosterland vi fátt.“ Magyarul: „Bármint vessen a sors, van még hazánk, szülő hazánk.“ Ugyanez a gondolat Vörösmartynál: „Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell.“ A különbség tehát csak a két nemzet alaphangulatában van és abban az alkalomban, melyre a két költemény készült. Közös ben
