Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Csizmadia Andor: Szociális város – szociális Kolozsvár
690 Csizmadia Andor ne csak korszerű aggmenháza legyen, ne csak az élet elesettjeit gondozza a karitásszal, emberszeretettel töltött Magyar Norma keretében, hanem a magyar jövő utánpótlását, a gyermekek életét is erősítse napközi otthonokban, étkeztetéssel, ruházattal. Míg a magyar szociálpolitika a szegényügy és a gyermekvédelem terén nagy lépésekkel haladva eljut az intézményes nép- és családvédelemhez és a sokgyermekes családokat házhoz, kerthez, földhöz, hasznos háziállathoz, ipari és kereskedői kölcsönökhöz juttatja, addig a munkajog terén biztosítja a mimkás legkisebb bérét, szabályozza a munkaidőt, fizetéses szabadságot ad, bevezeti a munkások gyermeknevelési pótlékát s megalapozza a magyar társadalom- biztosítás alaptörvényeivel a munkás és családja egészségének védelmét és öregsége gazdasági biztosítását. E törvények nagy lépéseket jelentenek a szociálpolitikában. Ismerjük számtalan hián5mkat, nehézségeiket a végrehajtás terén, de a tárgyilagos bíráló nem tagadhatja le, hogy e törvények mégis egy szociális Magyarország útját jelzik, s a létrehozott szociális intézmények továbbépítése s a szociálpolitikai törvények elmélyítése, hiányaik eltüntetése biztosítani fogja a nemzet minden tagjának a tisztességes emberhez méltó életet. E törvények tehát kijelölték a kereteket. A múlt és a szociálpolitikai törvények ismerete szükséges ahhoz, hogy a szociális város feladatait meghatározhassuk. Egy város szociális jövője a társadalmi egyensúly biztosításán fordul meg, vagyis meg kell teremteni a társadalom keretében minden egyes foglalkozási ág részére nemcsak a megélhetéshez föltétlenül szükséges javak megszerzésének a lehetőségét, hanem módot kell nyújtani olyan javak megszerzésére is, amelyek a munkást átsegítik betegségen, munkanélküliségen s más csapásokon. Ezért minden foglalkozási csoport, minden hivatás keretében biztosítani kell a megélhetés feltételeit s gondoskodni kell azokról a családokról is, amelyekben a gyermekek száma miatt a családfő keresete nem lehet elégséges. Mivel pedig a társadalom nemcsak hivatása szerint tagozódik, hanem családok szerint is és ezeken belül más és más problémája van a fiatalnak, felnőttnek és öregnek, a szociális kérdések megoldását a társadalom egyes korcsoportjaira is ki kell terjeszteni s eszerint kell a kérdéseket vizsgálni. A város szociális problémáit vizsgálhatjuk statikus állapotban, a jelenlegi helyzetben vagy a jövőnek egy meghatározott szakaszában, de vizsgálni kell feltétlenül dinamikus állapotban, mert egész más a szociálpolitikai helyzetkép ma, mikor nincs munkanélküliség, sőt igen nagy a kereslet mim- kásokban, ellenben komoly gondot okoz a katonák hozzátartozóinak gondozása, nemkülönben a kereseti viszonyok és az árszinvonal között fennálló különbözet kiegyenlítése, mint. a háború után az átmeneti gazdálkodással okvetlenül bekövetkező munkanélküliség idején. Egy város egészséges fejlődése azt kívánja, hogy a lakosság foglalkozási összetétele minél kevésbbé legyen homogén. A városnak érdeke — különösen ilyenkor, háború idején, — hogy önellátásra törekedjék, amit a lakosság foglalkozásának különfélesége biztosít.