Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Juhász István: Délerdélyi iskoláink és a románság
684 Juhász István eztj hanem például a magyar nyelvnek Bálázsfalva iskoláiba való bevezetését irta volna elő. A MAGYAR ÉS A ROMÁN ISKOLAPOLITIKA különbözőségeiről még inkább eltűnődhetünk, ha a harmadik délerdélyi magyar iskolaközpontnak, Brassónak a románsághoz való viszonyára tordítjuk tekintetünket. Brassó legrégibb magyar középiskolája a római katolikus főgimnázium, alapítói Felfalusi Kovács Antal plébános és Tusnádi Kovács Miklós püspök, egyik legelső tanára, majd mintegy 20 éven át igazgatója azonban román ember volt: a na- szódvidéki származású, Balázsfalván nevelkedett Muresán Jakab. Az iskola alapításának évében, 1837-ben került Brassóba s itt kiváló munkájával minden magyar katolikus vezetőnek megnyerte rokonszenvét. E fiatal iskola biztosította a román tanár exiszten- ciáját, kezdetben a plébános asztalának volt vendége, később fizetése rendeztetett s e hely tette lehetővé, hogy 1887-ben bekövetkezett haláláig egyik legnagyobb hatású vezetője legyen a brassói románságnak. A magyar középiskola igazgatója alapító tagja az Astrának, egyik első részvényese az Albinénak, irányítója a brassói román nöegyesületnek. Résztvesz a brassói román gimnázium alapításában s Bariitiu mellett a brassói román sajtónak egyik megalapítója, a híres „Gazeta de Transilvania“-nak 1849-től szerkesztője. Ha a nacionalizmus századában ilyen türelmes szellem hatott át egy akkor alakult magyar iskolát, nem lehet csodálkozni, hogy annak falai között is együtt tanult a magyar, német és román ifjúság. 1837-től 1896-ig 3779 magyar, 1466 német és 1062 román diákja volt a brassói középiskolának. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a kényszerűség vitte ide a tanulni vágyó ifjakat, hiszen 1850-ben már román középiskola is működött Brassóban, hatalmas, szép épületben s ennek ellenére 1850—1870 között nűnt- egy 500 román tanuló jár a katolikus iskolába. A brassói román főgimnázium mellett érdemes egy pülanatra megállanunk. A világosi fegyverletételt követő évben létesül, minden bizonnyal azoknak az „érdemek“-nek a jutalmául, amelyeket a románság a szabadságharc folyamán a magyarok ellen végbevitt cselekedeteivel szerzett. A magyar kormány azonban semmiféle ressentimentet nem alkalmaz az iskolával szemben s az 1867 utáni állami költségvetések keretében rendszeresen felveszi a brassói román gimnázium évi 4000 frt-os segélyét, ami igen nagy összeg volt akkor, amikor tanulmányi célokra az egész országra csak 330.000 frt. volt előirányozva. Később ez a segély is a román egyházaknak adott iskolai segély főösszegébe vétetett be s- ismeretes, hogy e segélyek az 1913/1914. iskolai évben 1,880.000 koronát, 1917/18-ban 3,800.000 koronát tettek ki. Az ellentét kedvéért említjük meg, hogy az 1918 utáni román kormányok elzárkóztak a magyar felekezeti iskolák támogatása elől s csupán átmenetüeg, pillanatnyi érdek diktálta elhatározásból adtak iskoláink számára segél5d három alkalommal: 1921-ben, 1929/30-ban és 1939-ben, a három alkalommal folyósított segélyek végösszege sem éri el azonban az 1,150,000 P-t.
