Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Juhász István: Délerdélyi iskoláink és a románság
Délerdélyi iskoláink és a románság 685 Az ISKOLASEGÉLY KÉRDÉSÉT helyénvaló éppen brassói iskoláinkkal kapcsolatban fölemlíteni. A kisebbségi sorsban iskoláink nemcsak nevelési téren, hanem a megélhetés területén is súlyos harcokat vívtak és nagy áldozatokra kényszerültek. A brassói római katolikus gimnázium hels^ete is nehézzé vált a katolikus tanintézeteket fenntartó Státus vagyonának kisajátításával. Az Erdélyi Római Katolikus Státus vagyonából több mint 23.000 hold birtok kisajátítása után az erdélyi magyar katolikusság e történelmi iskola-fenntartó szerve az előtt a helyzet előtt állott, hogy középiskoláinak több mint felét kénytelen feladni. Három iskola fenntartását tudta vállalni: a Csíkszeredáiét, a kolozsváriét és harmadiknak, sok tépő gond és viaskodás után, a székelyudvarhelyi mellett döntött. A gyulafehérvári iskolát a legsúlyosabb években püspöki segély mentette meg, a brassói főgimnázium terheit pedig átvállalta a brassói egyházközség. A kisebbségi évek alatt oly sokszor hősi módon megnyilatkozó nemzeti-egyházi áldozatvállalás teremtette meg művelődési intézményeink további fenntartásának lehetőségét. Dél-Erdélyben veszéllyel fenyegetett iskoláink felé ezért fordul ma annyi féltő aggodalommal minden erdélyi magyar, mert ezekbe az iskolákba nemcsak az elődök alapítványai, hanem a ma élők áldozatvállalÉLsa is beleépült. A brassói református középiskolákról még hatványozottabb módon mondható el ugyanez. Brassóban a román hatalomátvételkor nem volt református iskola. Az állami iskoláknak a románok általi átvétele azonban megmozgatta a város református társadalmát s az egyház presbitériuma 1919 augusztus 25-én kimondta, hogy református elemi iskolát, polgári leányiskolát, fiú és leány felsőkereskedelmi iskolát és egyéves női kereskedelmi tanfolyamot kíván fel- áűlítani. E határozattal indult meg a brassói reformátusság nagyarányú kisebbségi alkotó munkája, melyben az eltelt két és fél évtized alatt nem áUott be szünet egyetlen pillanatra sem. A meginduláskor nem állott a református egyház rendelkezésére más épület az egyházi tanácstermen kívül, csak a református lelkészek leánygyermekeinek nevelésére szolgáló Szeretetház-internátusi épület. A kisebbségi sorsról oly sokszor megzengett összetartás, mint valós erő jelentkezett asonban ennél az elindulásnál. Az első iskolai években a római katolikus főgimnázium és a Brassói Magyar Dalárda adták át egyes helyiségeiket az új református iskoláknak s a kisebbségi sorsközösség szép példáját mutatva helyiségeket engedett át a szász Honterus-gimnázium nagyhírű igazgatója, A. Meschendörfer is, valamint a szász polgári leányiskola és belvárosi elemi iskola. Az új iskolák fenntartása teljesen a brassói egyházra hárult és sokat igyekeztek a társadalmi gyűjtés utján is előteremteni. Az első adakozók között a magyar nevek mellett ott láthattuk a brassói szászság vezetőit is (Czell F., Hesshaimer, Scherg, See- wald A. és mások). Brassó természetes hátvédjét alkotó háromszéki reformátusság is kivette részét az új iskolák fenntartásának gondjából, de túl sok volt ennyi terhet egyszerre vállalni s a sepsi református egyházmegye ezért 1923-ban, majd 1927-ben azt kérte az
