Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Juhász István: Délerdélyi iskoláink és a románság
Délerdélyi iskoláink és a románság 683 ILYEN ÉRTELEMBEN FENYEGETI VESZÉLY a gyulafehérvári főgimnáziumot, mely az erdélyi magyar katolicizmusnak olyan központja és büszkesége, mint az enyedi kollégium az erdélyi refor- mátusságnak. Ezt az iskolát 1579-ben a lengyel királlyá választott nagy erdélyi fejedelem, Báthory István alapította, aki az erdél5ri románság történetébe is kitörülhetetlenül beírta nevét azzal a tettével, hogy ö engedélyezett első ízben törvényesen elismert országos egyházi szervezetet, egész Erdély románságát átfogó püspökséget az erdélyi ortodox román egyháznak. Báthory István rendelkezései biztosították először az erdélyi román keleti egyház szabadságát és vetették meg autonómiájának alapjait. A Báthory István által alapított gyulafehérvári iskola első tanítói az Erdélybe jött magyar jezsuiták közül kerültek ki. Azok közül a jezsuiták közül, akik egyetemes katolikus missziójuk érdekében nemcsak a magyar területeken kezdtek dolgozni, hanem Karánsebes vidékének románjai között is, és fel van jegyezve róluk, hogy azon a vidéken románul prédikáltak híveik számára. Míg az erdélyi reformáció arra törekedett, hogy külön iskolákban, de az iskolák közötti jó egyetértésben nevelje a magyar és a román ifjúságot, az erdélyi katolikus iskolák ugyanabban a keretben próbálták meg a századok folyamán mindkét nép ifjúságát nevelni. Az erdélyi katolikus iskoláknak ezért van különös történelmi jelentőségük a románság szempontjából is. A gyulafehérvári középfokú iskola, mely a Báthory-korszak kezdeménye után 1694-ben szerveződik újjá, az egész XVTII—XIX. századon át jelentős sze^ repet tölt be a románság művelődésében. 1781-től kezdve állanak pontos adatok annak eldöntésére, hogy kik tanultak a gyulafehérvári iskolákban. 1781-től 1895-ig 10.724 magyar ifjú mellett 3848 román (2008 görögkatolikus és 1840 görögkeleti) nevelődött ebben az intézetben. Ezek a számok és az ehhez hasonló adatok mutatják, hogy a magyarság nemcsak nagy országos tettekben, hanem a társadalom széles rétegeit átható szellemmel mindig úgy szolgálta a művelődés ügyét, hogy annak áldásai eljuthassanak ez ország minden fiához. Jellemző adat, hogy a gyulafehérvári iskola 1857-ben részben a római katolikus püspök kezdeményezésére, részben a tanári kar elhatározásából bevezeti fakultatív tárgyként a román nyelv tanítását s 1871-ben feliratban kéri a magyar vallás- és köz- oktatásügyi minisztert, hogy a román nyelvből kapott jegyet tegye az általános minősítésre is kiható érvényűvé. A román uralom évei gondoskodtak arról, hogy ez a helyzet gyökerestől megváltozzék. Nemcsak a román tanulók tiltattak ki a magyar egj^házi iskolákból, hanem még a magyar nemzetiségű szülők gyermekei is csak különleges engedéllyel voltak felvehetők a magánoktatási törvény rendelkezései alapján. A román nyelvnek kötelező módon való oktatását, igaz, megvalósította a román állam, de oly módon, hogy az anyanyelven való tanítás lehetősége ment veszendőbe. A román kormány által a múltban és a jelenben is oly sokszor hangsúlyozott „viszonosság^^ azonban kétségtelenül nem
