Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Juhász István: Délerdélyi iskoláink és a románság
682 Juhász István őszén intézett ezzel kapcsolatban az Erdélyi Református Egyház- kerület Igazgatótanácsa a nagyszebeni román Kormányzótanácshoz: „Sajnálattal vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy a földbirtokreform rendelettörvény tendenciája egyházunk teljes depossedálására és közvetve a kisajátítás alá vonandó ingatlanok hozadékából fenntartott évszázados kulturális intézmények életerejének megtörésére irányul. Fokozatosan érezzük ezt az irányzatosságot a végrehajtás azon jelenségében, mely az évekre terjedő kisajátítási munkálat kezdeményezési teréül éppen és első sorban a nagyenyedi Bethlen Kollégium vagyonát tűzte ki... Az enyedi Kollégium kisajátításra kijelölt ingatlanai nemzeti fejedelmek, áldozatkész hívek adományai, amelyeknek megtartását az angol presbiteriánusok vallásos buzgó- ságból eredő azon segélye tette lehetővé, amelyet évszázadokkal ezelőtt Angliában gyűjtött össze a nagyemlékű Páriz-Pápai professzor. Érintésük azokat a szálakat tépi meg, amelyek a nagyenyedi Beth- len-Kollégiumot az angol presbiteri egyházzal kötik össze... Anglia a béke megkötéséig, ma még, forma szerint ellenségünk. De nemes ellenségünk, aki kultúránk, humanitárius intézményeink, vallásunk ellen hadat nem viselt. A román agrárreform intézkedéseit azonban iskolai és egyhá.zi javainkkal szemben — sajnálattal — oly támadásnak kell tekintenünk, mely eddigelé minden harctól megkímélt területen veti el a megértés, az egymás mellett való békés együttműködés lehetőségét is kizáró ellentétek üszkét.“ Tudjuk, a memorándumnak s az erdélyi magyarság többi tiltakozásának sem lett eredménye. A Bethlen Kollégium birtoka éppen úgy elvétetett, mint a többi magyar egyházi és iskolai célt szolgáló birtok is. Az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának 1923. évi jelentése szerint a Bethlen-Kollégium vagyonából 6000 holdat sajátítottak ki, a birtokfosztás azonban itt sem állott meg, hanem a rákövetkező években még mintegy 4000 hold kisajátítására került sor. A birtokkísajátítási eljárással egyídőben indult meg a Kollégium életének másféle zaklatása is. 1919 december 19-én vonult be a román hadsereg Nagyenyedre s 1920 elejéig összesen 207 napon át foglalta le az iskola épületeit. E beszállásolások hivatalos jelentések szerint mintegy 150.000 korona kái-t eredményeztek s eredményezték az enyedi Diákemlék szétrombolását — „ismeretlen“ kezek által. A háborús idők elmúltával az enyedi iskola is annak a sorsnak volt részese, mely eg3^ormán sújtotta minden erdélyi magyar egyházi iskolánkat: az évszázados, európai hírű iskolák a „magán-iskolák“ kényszerű kategóriájában végezték sokszorosan megnehezített munkájukat. Talán azt kell még hozzátennünk, hogy a magánoktatási törvényben kötelezőnek előírt nyilvánossági jog megszerzése az erdélyi református kollégiumok közül a Bethlen- Kollégiumnak csak utolsó sorban sikerült. Ma az enyedi kollégium öt tagozata közül a teológia, tanítóképző, gazdasági iskola és az elemi iskola még működik, „csak“ a főgimná2dum van bezárva, a hivatalos leirat azonban hangsúlyozza, hogy a már bezárt iskolákkal szemben hozott határozat jelképes erejű s bármely pillanatban vonatkoztatható többi iskolánlo*a is.
