Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Szabó István: A háborús Berlin szellemi élete
62 Szemle BERLIN, BECS ES A TÖBBI NAGY NÉMET VAROS Színházi életében a természetesen nagyszámú, jobb szórakoztató műveken kívül a régebbi klasszikusokat és a kiválóbb új darabokat egyaránt megtalálja az érdeklődő. Berlinben a folyó idény első felében különösen nagysikerű és nagyhatású volt a Staatstheaterben a Faust második részének előadása, a Schiller-Theaterben Brennert Hans színpadi balladája Nanteről (az »aka- démiailag képzett esizmatisztítóról«, egy amolyan multszázadeleji, berlini Villonról). Ennek a folytonosan nyugtalanul száguldó, valóban goethei »immer strebende«-alak megszemélyesítőjének, Lukschy Wolfgangnak a játéka a legszebb német színházi élmények egyike marad. S ha éppen csak a felsorolás erejéig is, de meg kell emlékeznünk a Theater am Horst Wessel-Platz műsoráról, Goethe »Tassó«-jának, Grillparzer »Sappho«-jának és a nyolcvanadik életévét betöltött Hauptmann Gerhart »Florian Geyer«- jének előadásáról. Az utóbbi darab berlini színrehozatalának egynémely rendezői és színészi sajátosságát rendkívül tanulságos volna összevetni a bécsi Burgtheaternek ugyanezzel az előadásával. De a birodalom valamennyi színpada a nagy drámaköltő darabjainak előadásával hódolt neki. A berlini Deutsches Theater a »Der arme Heinrich«-ot adta elő Rudolf Hammacher újszerű rendezésében, a Rose-Theater »Peter Brauer«-t, a Schiller pedig »Veland«-ot hozta színre a talán legnagyobb élő német színésznek, George Heinrichnek, a színház intendánsának főszereplésével. A Hauptmann-darabok sorozatos jubileumi előadásairól szólva, e sorok írója nem mulaszthatja el megemlíteni, mint legérdekesebb színházi élményét, a bécsi Theater in der Josefstadt-ban a »Michael Kramer« előadását. Neher Caspar színpadképei, Hilpert Heinz rendezése, a címszerepet játszó Taube Robert, (akit különben a berlini Deutsches Theaterben is láttunk Hebbel »Maria Magdelene«-jében), játéka oly tökéletes naturalista légkört teremtett és stílust alakított, hogy az enyhébb túlzások ellenére is a látottak közül ezt kell az idény legértékesebb és legvonzóbb Hauptmann- előadásának tartanunk. Sajnos, az egyszerű felsorolás is meghaladja e cikk kereteit, ezért röviden még a berlini színházi idény magyar vonatkozású, kimagasló eseményét, a Csongor és Tündének George színházában megtartott első németnyelvű bemutatóját kell megemlítenünk. Vörösmarty drámai költeménye Klein-Krautheim Ferdinandnak az eredeti versmérték szerinti tökéletes forma- és tartalomhű fordításában (miért nem kérjük fel széle- sebbkörű fordítói munkásságra?) Németh Antal rendezésében, Pekáry István színpadképeivel és Farkas Ferenc kísérőzenéjével (kár, hogy technikai okokból a kísérőzene több értékes része kimaradt) minden várakozást felülmúló sikert aratott nemcsak a bemutatón, de a Kraft durch Freude színházi közösségének, a sebesült katonák részére fenntartott, valamint a további sorozatos előadásokon egyaránt. Sikerrel játsz- szák különben Berlinben Márai »Kaland«-ját, Bókay két darabját, s a bécsi Renaissance-Theaterben Asztalos Miklós »Erdélyi éjszaká«-ját. A berlini Theater am Nollendorfplatz-ban az intendáns Paulsen Harald érdekes és eredményes kísérletet folytat a vígoperai felfogásban színrehozott operetteknek (Soupé, Strauss stb.) feltámasztása, illetve e lehanyatlott műfajnak művészi rehabilitálása érdekében. A játékban és szövegmondásban is kitűnő énekesek, valamint a nagyszerű zenekar és Benno von Arentnek, a német művészek bajtársi köre elnökének néhol finoman, aprólékosan pedáns, néhol monumentális díszletei lehetővé tették, hogy a színház a legnagyobb sikerrel játszón éveken át egy nehány darabot (Operabál, Bécsi vér, Boccaccio, stb.).
