Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Szabó István: A háborús Berlin szellemi élete
SsdttUe 61 könyvsikert. Aki pedig számol az általánosan mutatkozó papirhiánnyal, az semmikép sem könyvelheti el ezt a tényt azzal a gyanúval, hogy mindezek a kiadások nem reális szükséglet fedezésére készültek. De elképzelhetetlenül sok kiadása forog közkézen Hitler Mein Kampf-jának és beszédei gyűjteményének is. Ugyancsak ebbe a csoportba sorolhatjuk mind a népszerűség, mind az elterjedtség tekintetében, a nemrégiben nyolcvanadik életévét elért Bartels Adolfnak, az első ^völkisch« irodalomtörténet szerzőjének különféle műveit is. ö volt az első irodalomtörténész, aki kora fiatalságától, első irodalomelvi megnyUatkozásaitól kezdve, hosszú élete folyamán soha nem szűnt meg hangoztatni, hogy a századokkal csakis azok a művek dacolnak, amelyek a nép (faj) alkotó szellemének jegyét magukon viselik. A hEinyatlás és az idegen faj szellemi fertőzése ellen harcolva (ő döntötte le Heine-t, »a Goethe után legnagyobb német lírai költő« piedesztáljáról, 1906-ban!) küzd a sajátos germán szellem világnézeti és irodalmi érvényesüléséért. De ugyanilyen népszerűségnek örvendenek a tisztán csak író Schäfer Wilhelm, Carossa Hans, Kolbenheyer Guido, Seidel Ina, Miegei Agnes, vagy az Erdélyben közelebbről is jólismert Meschendörfer Adolf, Witt- stock Erwin és ZilUch Heinrich regényei és egyéb írásai. Eseményszámba megy Hauptmann Gerhart vagy Johst Hanns egy-egy újabb vagy régebbi művének színházi előadása (az eljövendő nagy német drámának »a görögéhez hasonlóan érzékfeletti forrásokból kell megszületnie és nemzetinek kell lennie, hogy ezáltal nemzetfelettivé válhasson, amint a görög dráma is azzá vált«), a számos új költő egy-egy verskötetének megjelenése, vagy — hogy csak kettőre hivatkozzunk — Goebbels vagy Bsildur von Schirach eszmefuttatása, publicisztikája. A lényeges az, hogy az új német irodalomnak minden megnyilatkozása különféle eszközökön keresztül ösztönös, művészi megérzésből vallja: a német nép útja a jellem, az akarat, a közösségi szellem és az élet hősies felfogásának ápolásán és megerősítésén át vezet a nagyság félé. Az egyszer már említett nagyvonalú német művelődéspolitika bőségesen gondoskodik arról, hogy elsősorban a német szellem legjava alkotásai minden megnyilatkozási formájukban közelkerüljenek a tömegekhez, a Kraft durch Freude és sok más hasonló szervezet révén. De ennek az igazi irodalmi műveltség-terjesztésnek szolgálatában áll javarészt a rádió is, a »Die schöne deutsche Sprachen gyűjtőcímbe foglalt művészi rangú rendezvények, amelyeken hivatásos előadóművészek, vagy a szerzők ismertetik a legnémetebb költőket és prózaírókat. Az idegen szellemtől mentes, tiszta német nyelv ápolását, illetve terjesztését, a szervezetében bizonyára szintén egyedülálló >Sprachpßegeamt<t végzi. Természetesen hatalmas irodalma van a háborúnak. Egyes szakaszait (különösen a franciaországi hadjáratot!) politikai, katonai, vagy gazdasági szempontból megvilágító, inkább ismeretterjesztő és felvilágosító műveken kívül, a közbeeső, naplószerű írásművek színvonalát meghaladva, a háború kimeríthetetlenül gazdag élményanyaga egyre nagyobb mértékben sűrűsödik irodalonuná. Miként a német katona, aki a győzelmes hadjáratok során bejárta és bejárja a félvilágot, s látókörének bővülése csak önnön németségét gazdagítja, úgy a német irodalom és közvélemény is miközben a lényegi németséget leginkább megközelítő alkotóknak adja a pálmát, a legegyetemesebb és legeurópaibb német szellemnek, Goethének igézetében nem felejti el szüntelenül Európára is tekinteni. Ezt az európai kitekintést, megismerést és barátságot szolgálja az európai íróknak és költőknek az elmúlt évben már másodízben megrendezett weimari találkozója.
