Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta
A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta 665 ben, amelyből eddig két kötet jelent meg — „Populatia“ és „Si- tuaiia economicä“ — a Román Társadalomtudomán5d Intézet kiadásában. (A sajtó csak futólag emlékezett meg róluk.) Az első kötetet D. Gusti egyetemi tanár, a Társadalomtudományi Intézet élén álló ismertnevű társadalomtudós előszava vezeti be, mely tömör foglalatát adja a „királyi diákcsapatok“ által teljesített kutató munka eredményének. Az összesített és rendszerezett anyag alapján Gusti professzor az alábbi következtetésekre jut: 1. Gazdasági helyzet. Ebből a szempontból 34 falut figyeltek meg, 11.959 parasztgazdaság 50.948 hektár földdel rendelkezik, arányosan elosztva egy gazdaságra tehát 4.26 hektár jut, ami magasabb az országos átlagnál. (3.7 hektár az 1930-iki népszámlálás szerint. Ma, Gusti szerint ennél is kisebb, ha figyelembe vesszük az utóbbi tíz év alatt végbement birtokporladást.) A tanulmányozott gazdaságok több mint 40 százaléka szegénynek mondható, mert 2 hektárnál, vagyis egy négytagú parasztcsalád minimális létalapjánál kisebb földterülettel rendelkezik. A 7 hektárnál nagyobb gazdaságok (17 százalék) a művelhető földterület 54 százalékát foglalják magukban. Ez a körülmény arra mutat, hogy új közép- és nagybirtokos réteg van kialakulóban s a folyamat meglehetősen gyorsütemű. A birtokelaprózódást feltáró adatok szintén ezt igazolják. Az agrárreform annakidején sík vidéken 4—6 hektárt juttatott a földnélküli jogosultaknak s eképen azokat a falusi középgazdával egy sorba emelte. Ez a helyzet azóta jelentősen megváltozott. A földreform új birtokosítottjai kevésbbé ellenállóknak mutatkoztak, mint azok a gazdák, akik a reform előtt is rendelkeztek föld- tulajdo.mal. Sík területen fekvő falvakban az lij gazdák 3—40 százalékát adták el a nekik juttatott földeknek, míg a régiek csak 0.3— 14 százalékát. Az igavonó állatok és gazdasági eszközök tekintetében a legszembeötlőbb megállapítás, hogy csak minden második parasztgazdaság rendelkezik ekével, és csak minden ötödik igavonó állatpárral. A szegényeknek nevezhető parasztoknak általában sem ekéjük, sem igavonó állatuk nincs. A birtokaprózódá.s hegyvidékeken nagyobb arányú, mint síksági falvakban. 2. Közművelődési helyzet. A tanulmányozott 53 falu helyzete' az országos átlagnál kedvezőbb képet mutat. Az ími-olvasni tudás tekintetében nagy eltérések mutatkoznak falvak és vidékek között. A megfigyelt falvakban az írástudatlanok száma 1930. év óta 1.9— 35.1 százalékkal csökkent. Ez Gusti szerint általában jó eredménynek tekinthető. Az iskolalátogatásról kapott kép viszont már kevésbbé örvendetes. 1920 és 1938 között mindössze 78 százalékát iratiák be az iskolaköteles gyermekeknek s a beíratottaknak is csak 60 százaléka végezte el az iskolát. 18 év alatt 54 faluban összesen 56.000 tanulót írtak be; ezek között csupán 17.500 tanuló jutott el a negyedik osztályig. A diákcsapatok a 7—25 év közti falusi fiatalság sorában (35.000) 3.300-at találtak, akik egyáltalán nem jártak iskolába, és 1.100-at, akik csak az első osztályt végezték el.
