Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta
664 Miles Trassylvanicus kitartásunkat egy statikus, megkövesedett hit mellett). A második alkalom a XIX. században adódott és a generózus, szabadelvű eszmék terjedése hozta el... A nyugati élet kifinomodott formáit váratlanul bocsátották annak a népnek a rendelkezésére, amely századokon át bezárva élt a keleti életformák között. A dolgok jól mentek addig, amíg a nyugati fővárosok életével ismerős bojárokról volt szó. A fejlődés folyamata azonban ezeket a formákat rövidesen azoknak az új embereknek a kezére juttatta, akik a csiszolt kőkorszak szokásairól alig pár évtized alatt tértek át a párisi ma- niére-re. Egyetlen emberi közösség sem bírhatta volna ki ezt a gyors átmenetet. Még mindig csodálkozunk azon, hogy nem idézett elő nagyobb katasztrófát. A következmény pedig amennyire váratlan, épp oly abszurd volt. A civilizációs kísérlet csődjéért a nyugati életformákat tették felelőssé. Visszafordultunk a múltba és bámulattal térdeltünk le előtte... A prehisztorikus állapotban leledző népi tömegek elé egy prehisztorikus civilizációt állítottak példaképül a múlt költögetői: a trák-szkita-dák korszakot, mely teljesen ismeretlen, tehát a körülményeknek s bárki képzeletének megfelelően mutatható be. A bírálat szellemét nélkülöző önbámulat természetesen kényelmes álláspont. Mert ha a nép oly sok kiváló tulajdonsággal van felruházva, fölöslegesek az erőfeszítések, amelyek által magasabb kulturális színvonalra akarjuk emelni. Bűnös dezertálást jelent ez a tan azoktól az erőfeszítésektől, melyeket sok évtizeden, sőt évszázadon át kellene kifejtenünk, hogy elérhessük a nyugati országok színvonalát.<í. Ez a folyóirat hívta fel először a figyelmet a román kispolgárság fokozatos leszegényedésének a kérdésére. »A kispolgárság és munkásság — írta — egyetlen társadalmi testté kezd tömörülni. Létezésének ténye holnap rendkívül fontos társadalmi és gazdasági problémákat vet majd fél.<n A román társadalomtudomány sem némult el egészen. 1938 nyarán nyolcszázötven önként jelentkezett román egyetemi hallgató a Királyi Alapítványok (»Fundatiile Regale«) és a Román Társadalomtudományi Intézet (»Institutul de Stiinte Sociale a Romäniei«) támogatásával tudományosan előkészített társadalomkutató munkát végzett az akkori Románia hatvan falujában. Mindegyik faluban egy-egy diákcsapat telepedett le (»királyi diákcsapatok«) s a magával vitt kérdőívek és utasítások alapján heteken keresztül figyelte a lakosság életét és gyűjtötte a gazdasági, egészségügyi és közművelődési életjelenségekre vonatkozó adatokat. A megfigyelt falvak földrajzi fekvésük szerint a következőképpen oszlottak meg: Oltenia 3 falu, Havasalföld 12, Dobrudzsa 3, Moldva 9, Besszarábia 10, Bukovina 2, Erdély (Szolnok-Doboka vm. 1, Arad vm. 3, Fogaras vm. 1, Hunyad vm. 1, Máramaros vm. 1, Háromszék vm. 1, Naszód vm. 3, Torda-Aranyos vm. 1,) 12, Bánság (Temes-Torontál vm. 4, Krassó-Szörény vm. 5) 9. Kerek számban 125 ezer falusi lakosra terjedt ki a szociográfiai vizsgálat. Az így összegyűjtött anyag közzététele a múlt év őszén kezdődött meg, a „60 sate románe^ti" („60 román falu“) címet viselő mü-
