Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
Szemle 645 C. I., Sfoide s főleg Minea üie^s Ia§i-i egyetemi tanár munkásságát kell említenünk. Még nehezebb dolga van a XIV. századot megelőző idők kutatóinak, hiszen a románságra vonatkozólag ebből a korból úgyszólván semmi adat nem maradt fenn. Ezen a területen már a nyelvtudomány és a régészet illetékes, a történészek csak kétes hitelű éa értelmű adatok tallózgatására szorítkozhatnak. Ezért kell eredményeiket fenntartással fogadmmk.'^s FOLYÓIRATOK ÉS FORRÁSKIADVÁNYOK ELSŐ PILLANTÁSRA szembetűnő jellegzetessége a román történet- írásnak, hogy amint időben visszafelé haladunk, a kutatások mind inkább elaprózódnak. Ennek egyik magyaráizata az lehet, hogy a két vajdaságban bekövetkezett sűrű trónváltozások miatt egy-egy uralkodóról a legjobb szándék mellett sem lehet köteteket, de még könyvet sem írni, meg kell elégedni nehány lapos közlésekkel. Részben tehát maga az anyag indokolja a kisebb közleményeknek a terjedelmesebb monográfiákhoz viszonyított nagy arányát. Másrészt azonban számos kutatási ág — mint láttuk — sokáig el volt hanyagolva s művelésük nemrég kezdődött meg. Az ismeretlen területen való útnyitás pedig mindig tapogatózással jár együtt: a rövidebb lélekzetű tanulmányok üyenkor a tájékozódást szolgálják. Véleményünk szerint azonban a fenti két — egyébként kétségtelenül fennálló — ok sem ad kielégítő magyarázatot, az apró közlemények, különnyomatok tömegének jelenségét nem érteti meg. Mint legfőbb hatótényezőt, a román történetírásban kezdettől fogva felismerhető sietséget kell feltételeznünk, azt a mohó törekvést, hogy századok mulasztását évtizedek, sőt évek alatt hozza be a mai nemzedék s a kiadványok számát, a mennyiséget tekintve is a nyugati nemzetekhez mérhető történeti irodalmat hozzon létre. Ezen a téren is lorga járt elől, folyóiratai és az akadémia történeti osztályának tanulmánykötetei telve vannak párlapos cikkeivel s példáját idősebb és fiatalabb kortársai buzgón követik. Kétségkívül ezzel az irányzattal áll kapcsolatban a történeti folyóiratoknak kivételesen nagy száma is. A folyóirat-kultusz különösen az első világháború után ért el hihetetlen méreteket. A ma is élő történeti folyóiratok közül csak kevésnek múltja nyúlik vissza korábbi évekre. Az 1867-ben alapított Convorbiri Literare és az 1893-ban alapított Arhiva (Ia§i) csak részben adnak helyet történeti tárgyú közléseknek, igazi területük az irodalomtörténet, illetőleg nyelvészet, lorga két történeti folyóirata pedig, a Bulletin de l’In&titut pour VÉtude de VEurope sud-orientále (később: Revue Historique du Sud-est Európáén) és a Revista Istoricá közvetlenül Románia háborúbalépését megelőzőleg (1913, illetőleg 1915) jelent meg. ” Utóbbiak közös müve: Stefänitä Lupu. Buc. 1938»8 Despre Dimitrie Cantemir (D. C.-röl). Ia.^1, 1926. — „Reforma“ lui Constantin Vodä Mavrocordat. la^i, 1927. — Vlad Dracul §i vremea sa (V. és kora). laji, 1928. — Áron Vodá fi vremea sa (A. V. és kora). Ia§i, 1933. — Cum se mofteniau mofiile in fara-Románeascá páná la sfárfitul secolului al XVI-lea (Hogyan Öröklődtek a birtokok Havaselvén a XVT. sz. végéig). lasi, 1933. (L. T. Boga-val együtt.) ™ A. Decei: RomárAi din veacul al IX-lea páná in al Xlll-lea in lumina isvoarelor istorice armenesti (A románok a IX—XUI. századokban az örmény történeti források világánál). — A. Sacerdoteanu: Guilleaume de Rubrouck et les Roumams au milieu du XlII-e siécle. Paris, Buc. 1929. — U. a.: Considerations SUT l’histoire des Roumaina au HIoyen-Age. Paris, Buc. 1928. — U. a.: tSarea invazie tátará {fi Sud-estul european (A nagy tatár betörés és Délkelet- európa). Buc. 1933.
