Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
Szemle 641 állást a román történelem nagy kérdéseiben s ez a függetlensége előnyösen nyilvánul meg munkáiban. Mindenekelőtt tartózkodik a román társadalom szerkezetének dáko-román előzményekre való visszavezetésétől, élesen megkülönbözteti a nyugati hűbéres társadalmat a román társadalmi rendtől, mely elsősorban balkáni vonásokat mutat, elismeri azonban a magyar hatás nagy jelentőségét. Elveti azt a romantikus elméletet, hogy kezdetben minden román szabad birtokos volt s megállapítja, hogy már a történelmi fejlődés adatokkal megvilágítható kezdetén fennállott a földesúr-jobbágy társadalmi kettőssége. De amint nem túloz a parasztság érdekében, éppenúgy nem ítélkezik — elődeivel ellentétben — a bojárság felett sem, hanem józan tárgyilagossággal igyekszik a társadalmi folyamatok okait megállapítani. Osztályokkal, egyénekkel, szomszédos nemzetekkel szemben tanúsított méltányos és higgadt magatartása ritka és üdítő jelenség a gyakran szenvedélyektől fűtött román történetírásban. A román társadalmi és állami élet kialakulásának, a közigazgatás és jogszolgáltatás rendjének sajátosságai és fejlődési fokozatai tekintetében kutatásai döntő fontosságúak®® s neki köszönhető a XIX. század eleji román politikai és társadalmi forrongásoknak, a modern román civilizáció hőskorának kitűnő feldolgozása is.®® Ez a korszak egyébként az, melyet a román társadalomtörténészek előszeretettel választanak tanulmányaik tárgyául s melynek forrásanyaga is meglehetősen ismeretes. Természetes azonban, hogy e kor mozgalmainak megítélésében is gyakran érvényesültek mai világnézeti és politikai szempontok, ami vitákra, mindenesetre a történeti valóság tisztázását előmozdító vitákra adott alkalmat. Barnoschi D. V. például a moldvai szegényebbrendű bojárok alkotmányos mozgalmában a modem értelemben vett demokrácia kezdeteit látja®’^ s egyenesen példának állítja oda napjai politikai küzdelmeiben, bár kétségtelen, hogy a szerző által helyesen a lengyel köznemesség ideológiájából származtatott megmozdulás kizárólag a kisbojárok osztályérdekeit szolgálta. Zeletin §tefan a román polgárság kialakulásáról írott munkájában®® még tovább megy s egj'enesen polgári aspirációkat tulajdonít ennek a valójában erősen nemesi gondolkozású rétegnek. Zeletin egyébiránt a materiálisztikusan színezett szociológiai történelemszemléletnek úttörője s említett könyvében a modem román társadalom kibontakozását szinte kizárólag a gazdaságtörténész szemüvegén keresztül mutatja be. Irányzatával azonban meglehetősen társtalanul áll a román történészek közt, akik Brátianu I. Gheorghenak ellene írt elutasító bírálatával általában egyetértenek.®® Lovinescu Eugen, a nemrég elhalt finom- tollú esszéista és irodalomtörténész a modem román civilizáció létrejöttét “s Evolu^ia claselor sociale in trecutul principatelor románé (A társadalmi osztályok fejlődése a román fejedelemségek múltjában). Buc. 1924. — Bánátul OUenici p Craiove^tii (A krajóval bánság és a Cralovescu-család). Craiova, 1932. — Vechiul drept penal román (A régi román büntetőjog). Buc. 1934. — Proprietatea solului in Principatele Románé páná la 186^ (A földbirtoktulajdon a román fejedelemségekben 1864-ig). Buc. 1935. — Despre vechea organisare administrative a principatelor románé (A román fejedelemségek régi köz- igazgatási szervezetéről). Buc. 1935. Frámántárile politico p sociale in principatele románé dela 1821 la 1828 (Politikai és társadalmi forrongások a román fejedelemségekben 1821—1828). Buc. 1934. — Principatele románé de la 1828 la 1834 (A román fejedelemségek 1828—1834 közt). Buc. 1934. Originile democratiei románé (A román demokrácia eredete). Ia§i, 1922. “ Burghesia románé. Buc. 1925. “ St. Zeletin: Istoria socialá. Buc. (1926). — Gh. I. Brátianu: Teorii nouá ín invatűmántului istoriei (üj elméletek a történelem tanításában). la^i, 1926.
