Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
642 Szemle tárgyaló kétkötetes munkájábans# szintén polemizál Zeletin nézeteivel s igyekszik a történelmi materiálizmus és ideálizmus túlzó végletei közt a történelmi valósághoz hűségesen alkalmazkodó középutat megtalálni. Könyve élvezetes és gondolatébresztő olvasmány, bár nem egyszer abba a hibába esik, hogy a román életet gyökeréig átformáló nyugati eszme- áramlatok iránti csodálatában a megelőző korszakok román történelmétől minden önértéket megtagad s csak a vajdai abszolutizmus és a görögkeleti »sötétség« reakciós megnyilvánulásait látja meg benne. Azt a tételt —■ melyben azonban sok az igazság —, hogy a régi és a modem román civUizáció közt semmiféle szerves kapcsolat nincs s a legújabb fejlődés minden hagyománnyal szakított, kevesen formulázták meg határozottabban. A XIX. századi román irodalomnak a nemzeti politikai megújulás szempontjából döntő jelentősége volt s ezért érthető, hogy az irodalomtörténészek, mint a háború előtt Eliade P., vagy újabban Lovi- nescu, a szűkebb értelemben vett történetírás területén is jelentős mértékben jámlnak hozzá a kutatásokhoz. Hyen, irodalomtörténész által írt politikai történeti tanulmány Marcu Alexandru®i könyve a XIX. század második felének román forradalmi mozgalmairól, mely a kor megismeréséhez nélkülözhetetlen adatokat tartalmaz. Amint a XIX. század társadalomtörténetének kutatóit nem tudta döntőleg befolyásolni a történelmi materiálizmus, úgy a régebbi korszakok belső viszonyainak tanulmányozói sem érvényesítik a materiálista szociológiai szempontokat, bár lorga radikális ideálizmusa is kritikájukkal találkozik. Giurescu szintézisének más viszonylatban már idézett előszava egyaránt tagadja mind az anyagnak, mind a szellemnek primátusát és mindkét tényező egyenlő arányban való szem előtt tartását ajánlja a legmegfelelőbb történetírói módszernek. Felfogása filozófiai szempontból talán kifogásolható kompromisszum, de mindenesetre megóvhatja követőit a túlzásoktól. Történelemszemléletét őmaga reálizmusnak nevezi és témaválasztásában is érvényesíti, ameny- nyiben politikai koncepciók és egyéni teljesítmények helyett a történeti kollektivumok, az állam és a társadalom megnyilvánulásait vizsgálja. Apja érdeklődési körében maradva, a régi román államszervezet problé- matikájával foglalkozik jelentősebb munkáiban.®2 A közigazgatástörténeti kutatások egyébként a fiatal nemzedéknek nem egy tagját vonzzák s különösen moldvai viszonylatban nehány alapos monográfia jelent már meg.63 Hasonlóképpen egyre élénkebb érdeklődés nyilvánul meg gazdaságIstoria civiUzatiei rom&rte moderne. I—n. Buc. 1925. Oonspiratori fi conspiratii in epoca rena^ferii poUtice a Romániei 18^8— 1877 (összeesküvők és összeesküvések Románia politikai újjászületésének korában 1848—1877). Buc. 1930. Női contributiuni la studiul marilor dregátorii in secolele XIV. fi XV. (Üj adalékok a XTV—XV. századi főbb állami tisztségek tanulmányozásához.) Buc. 1925. — Contribufiuni la studiul marilor dregátorii din secolele XIV. fi XV. (Adalékok a XIV—XV. századi főbb állami tls2stségek tanulmányozásához.) Válenl de Munte, 1926. — Organizarea financiará a fárii Rom&nefti in epoca lui Mircea cél Bátrán (Havaselve pénzügyigazgatási szervezete M. c. B. korában). Buc. 1927. D. Nichita: Contribufiuni asupra párcálábiei in Moldova (Adalékok a moldvai „pärcälab“ intézményhez). Ia§i, 1925. — T. Bálán: Vornicia in Moldova (A moldvai »vomic« intézmény). Cemáuti, 1931—32. — N. Grämadä: Cancélaria domneascá in Moldova pänä la domnia lui Constantin Mavrocordat (A moldvai vajda koncellária C. M. uralkodásáig). Cernáuti, 1935u — C. Du- mltru: Dói dregátori moldoveni: I. Portarul de Suceava, II. Hatmanul fi párcá- labul de Suceava (Két moldvai fötisztviselő: I. A suceavai „portar“, n. a suceavai „hatman“ és „pärcälab“). Buc. 1935.
