Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
640 Szemle gyár és román szempontból egyaránt sajnálatosnak találjuk — a kolozsvári nevelésű fiatal történészgárda tagjai közt eddig még nem jelentkezett Petre P. Panaitescu formátumához mérhető tudós, aki komolyan magára vállalhatta volna a magyar-román történelmi kapcsolatok újjá- értékelését. Az 1918-ban »felszabadított« tartományok közül kétségtelenül Erdély múltjának kutatását ambicionálta leginkább a román történetírás, ami érthető is, hiszen az Erdélyre vonatkozó román történelmi jogok voltak a legvitathatóbbak. Bukovina és Besszarábia esetében egészen más volt a helyzet, hiszen mindkettő évszázadokon keresztül a moldvai román vajdaság kiegészítő része volt s csak a XVIII. század végén, illetőleg a XIX. elején kerültek idegen fennhatóság alá. A román történetírás tehát, épen fordítva, mint erdélyi viszonylatban, a történeti jogokat kellett, hogy érvényesítse az orosz etnográfiai érvekkel szemben. Ennek a feladatnak szolgálatába állította történetírói munkásságát Nistor I. Ion csemovici egyetemi tanár, aki erdélyi kartársaihoz hasonlóan a háború előtt a román nemzetiségi törekvések tevékeny előharcosa volt, Bukovinában. Műveiben a románságnak az északi szláv népekkel való kapcsolatait elemzi a román álláspont erőteljes hangsúlyozásávaiss s ha fő témakörétől néha el is távolodik, érdeklődése akkor is annak a két hatalomnak, Ausztriának és Oroszországnak a román vajdaságok feletti hegemóniáért vívott küzdelmére irányul, melyek Bukovina és Besszarábia sorsát egy évszázadnál tovább közvetlenül befolyásolták.s^ Besszarábia múltjának szorgos kutatója Bőldur A. V. Ia§i-i egyetemi tanár is.s‘a TÁRSADALOMTÖRTÉNET míg az újonnan ROMÁNIÁHOZ CSATOLT TARTOMÁNYOK történetírói Nagyrománia létrejöttének előzményeit kutatták és erősen i)olé- mikus élű műveikben a román politikai törekvések igazolásán fáradoztak, az anyaország történetírásában lassú irányváltoztatás kezdett érvényesülni. Még mielőtt a »Revista Istorica Romána« körének programmja tudatosította volna ezt a fordulatot, egyes kutatók már megkezdték a román társadalom múltjának eddig meglehetősen elhanyagolt tanulmányozását. lorgának egyik kortársa, Filitti loan C., aki úgyszólván egyedül mentette át a háború utánra Bogdan és Giurescu nemzedékének higgadt, tárgyilagos történelemszemléletét, képviseli a hidat az új iskola felé, melyhez élemedett kora ellenére is csatlakozott. Hivatása (a legfelső törvényelőkészítő bizottság tagja) megengedte neki, hogy kellő távlatból szemlélhesse az egyetemek körül csoportosuló és működő történész iskolák harcEiit, anélkül, hogy azokba közvetlenül beavatkozni kényszerülne. A román tudományos életre annyira jellemző, politikai és anyagi érdekektől befolyásolt klikkrendszer megkötöttségeitől mentesen loglalhatott Istoria Basarabiei. Cemauti, 1923. .— ßomänii Transnistrieni. CemäutU 1925. — Unirea Bucovinei (B. egyesülése). Buc. 1928. — Cehoslovacii Románii. Cemäufl, 1930. — Probléma ucraineanä in lumina ístoriei (Az ukrán probléma a történelem világánál). Cemau^i, 1933—34. — La Bessarabie et la Bucovine. Buc. 1937. M Ocupafia austriaca in principate (Az osztrák megszállás a fejedelemségekben). Buc. 1938. — Principatele románé sub ocupalia ruseascä (A román fejedelemségek az orosz megszállás alatt). Buc. 1938. La Bessarabie et les relations russo-roumaines. Paris, 1927. — Autonómia Basarabiei sub stäpänirea ruseascä in 1812—1828 (Besszarábia autonómiája orosz uralom alatt 1812—1828 közt). Chisinau, 1929. — Istoria Basarabiei. I. Chisinau, 1937.
