Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Jánosfalvi Sándor István a székelyek csalárd jobbágyosításáról
MAGYAR FIGYELŐ JÁNOSFALVI SÁNDOR ISTVÁN A SZÉKELYEK CSALÁRD JOBBÁGYOSÍTÁSÁRÓL* Van egy régicske levél a homoródszentpéteri eklézsia ládájában, melyet felsőboldogasszonj'falvi prokurátor Derzsi Pál készített s adott volt bé az 1791-iki diétára, mint sérelmes levelet, melyben bőven le vannak írva azon utak és módok, melyeken valamint homoródszentpáli némely Komisok és idegen succesorai, úgy más székely primőrök is szokták vala szerezni jószágaikat és szaporítani jobbágyaik számát. A levélben a következők vannak: »Midőn következett a székelyek mustrára leendő megjelenésöknek ideje, a vezér tisztek vagy kapitányok a szabad székelyeket elküldözték bizonyos expedíciókba oly ajánlással, hogy magok meg fogják menteni a mustrán. Midőn azonban megszólíttattak és nem voltak jelen, vakmerőséggel vádoltattak és megkérték maguknak jobbágynak a fejedelemtől. Kértek olyanokat is meg, akik betegek voltak s meg nem jelenhettek s mások által jelentették mentségöket és ha jelentették is, a tisztek eltitkolták. Vagy némelyek meg is haltak s azonnal a tisztek magoknak megkérték vagy mentségesen a fejedelem szek- retáriusaival (minemű vala I. Rákóczi György szekretáriusa: Márkus- falvi Márton is) magoknak megkérették. Sőt némelyeknek a mustrán leendő megjelenésöknek idejét másnapra mondván és az a mustra az előttvaló napon megesvén, mivel midőn megszólíttatának, jelen nem lehettenek, mint magokat a hadiszolgálattól elvonókat, jobbágynak megkérték s annak utána elfoglalták ezeket vagy ha meghaltak, árváikat. S már a fejedelem szekretáriusai is nyervén közülök jobbágyot, a panaszra menteket maga hallgatta meg és vagy nem jelentette vagy úgy informálta a fejedelmet, amint akarta és emezek jobbágyi rabságban maradtak s a mustrakönyvben a mustra alatt jelen nem voltaknak írattak. Némelyeknek pénzt adtak kéretlenül is kölcsön s azért zálogosoknak írattak, szolgáltattak mint zálogosok s annak utána mint jobbágyok hajtattak szolgálatra. Némely betegeseket hír nélkül is megkértek és halálakor árváikat és jószágaikat elfoglalták. Annakutána, midőn szabadságukat keresték, mesterségesen valami bajba kerítették, fogságra tétették s olyan bírák ítélete alá húzták, akiknek magoknak is lévén aféle embereik, jobbágynak ítélték azért is, hogy más hasonló történetben ők is hasonló ítéletet vegyenek.« Ezen csalárd jobbágyosításnak módját megértvén a kegyes fejedelem (I. Rákóczi György), a maga tanácsosaival közibe megyen a székelyeknek 1635-ben, a nemes lófő és darabont rendben lévő népeket felíratja, sokakat felszabadít és másoknak felszabadíttatásukat örökségükkel együtt megparancsolja. És hogy senki többé a szabad székelyeket jobbág3^ág alá vonni és abban tartóztatni 400 forint büntetés alatt ne merészeljen, megtiltván, törvénybe íratja, nemcsak, hanem amely szé* Jánosfálvi Sándor István: Székelvhoni utazás a két Homorőd mellett Kolozsvár, 1942. I. köt. 144. és kk. 1. Erdélyi ritkaságok. Saerk. Jancsó ESemér. 7. kötet.
